2020. április 4. Hogyan alakítottam át az online videós konzultációimat két hét után? Nehézségek, megoldások és újabb kérdések...

Az utóbbi hetekben megfogalmaztam néhány gondolatot az online videós órák tanulságaival kapcsolatban. Abban már kezdetben biztos voltam, hogy hetente egyszer minden tanítványommal találkozni szeretnék - amennyire csak lehet - online videós konzultáción, de nagyon kevés elképzelésem és annál több kétségem volt, hogy ez mennyire lesz ez hatékony, mennyire éri meg így oktatni. Néhány tapasztalat:
- úgy éreztem, élő maradt a kapcsolatom a találkozók segítségével, a diákok tudták jelezni a tanulás során felmerült problémáikat, meg tudtam nyugtatni az aggódókat.
- bizonyos esetekben a háttér-chatet is használtuk kérdésekre stb.
- a diákok jelentős része szívesen jött a konzultációkra, de csak kevesen vettek részt aktívan a beszélgetésben.
- akkor sikerült jobban a konzultáció, ha a résztvevők közül többen előzetesen megnézték az ajánlott videót, feladatokat.
- a motivált kisebbség aktív volt, akik hallgattak, nem derült ki, mi ennek az oka. 
Szerencsére Dave Stuart gondolatai a diákok motiválásával kapcsolatban ötletet adtak  ezeknek a konzultációknak az újragondolásához. A tananyag fontos, mert keretet biztosít az együttléthez, irányokat mutat, vezérfonalat ad. De ennél fontosabb maga a gyerek bekapcsolódása, fejlődése, elköteleződésének folyamatos biztosítása. Így néhány órán mélyebbre tudtunk evezni.
Sok diákom a leginkább abban szokott bízni, hogy a témazáróra jól átismétli a tananyagot, és azzal el tudja érni a kívánt eredményt, ha nem akkor valamilyen javítási lehetőséggel élve mégi javítani tud. Ez most nem működik. A mostani körülmények között a pedagógiai mérés semmilyen trükkel nem tehető objektívvá, megbízhatóvá, érvényessé. A témazáró dolgozat, a "számonkérés" tehát nem lehet sem az értékelés, sem a tanulási motiváció fő eszköze. A figyelmemet arra irányítottam, hogy biztosítani tudjam a lehető legjobb feltételeket a diákok hosszú távú, biztonságos szellemi-lelki fejlődéséhez.
Ezért így alakítottam át a videós óráimat:
a) kértem, hogy előzetesen (agy akár az óra első néhány percében) nézzék meg a gyerekek a kapcsolódó 5-10 perces oktatóvideót, és ehhez kapcsolódóan egy-két gondolkodtató irányító kérdést tettem fel előzetesen.
b) az online videós konferenciahívás elején megosztottam számukra egy online szófelhő-alkalmazást, és ehhez kértem kulcsszavakat. Ezzel létrehoztunk egy közös szófelhőt, amely a beszélgetés kiindulópontja volt. Példa:www.mentimeter.com/s/94ab30d6c1d32fb0d8076564be85a1b5/41b966525a49
c) Ezt követően meghatározott sorrendben minden résztvevő diákot egymás után "felszólítottam", és kértem, foglalja össze röviden a témával kapcsolatban, amit fontosnak, érdekesnek tartott. A kérdést elég lazán fogalmaztam meg, hogy mindenkinek legyen kedve-lehetősége a saját gondolatait megfogalmazni - akár valami mély és jelentős gondolat, akár csak egy részletkérdés. 
d) Minden hozzászólásra válaszoltam egy-két mondatban. Általában megerősítettem a hozzászólásban azt a fordulatot, gondolatot, ami valóban közelebb vezetett a téma megértéséhez, és kiegészítettem, pontosítottam. Alapvetően minden diák nagyon érdemben szólt hozzá, így minden megszólalót egyenként meg tudtam erősíteni.
e) Az óra végén - újra a szófelhő segítségével - összegeztem a lecke fő gondolatait. 
Mindenki megszólalt, mindenki kapott visszajelzést, elismerést. Sokan egymás hozzászólásaira is válaszoltak, kiegészítették egymást. Kb. 40 perc volt így a konzultáció időtartama. 
A vita hatásai: erősíti a közösséget (mindenkit végighallgatunk), erősíti az önbecsülést (mindenki hozzájárulása értékes és érvényes, nincs rossz válasz), megéri felkészülni (jobban be tud kapcsolódni az, aki előre tájékozódik).  (David Stuart úgy "pop up" vitának nevezi ezt a módszert.)
A gyakorláshoz minden témakörhöz rövid önellenőrző kvízt készítettem számukra, és témakörönként kreatív feladatot, témazáró komplex feladatsort is kaptak természetesen. Arra is ügyelek, hogy magam visszafogva, minél kevesebb felületen kelljen témakörön belül dolgozniuk.
Egy érdekes cikk a videókonferenciák által okozott stresszé és nemkívánatos lelki hatásokról és hogy mit tehetünk ellenük:
www.bbc.com/worklife/article/20200421-why-zoom-video-chats-are-so-exhausting?ocid=ww.social.link.facebook&fbclid=IwAR1ueXLKSUJZ_0Ia6br0pPx6klnHyp-u9WpZkZwmquVN9ccGEbmmlQO2Lg8