2022. október 28. Hetedik hét: Ünnepélyek

Ebben az évben  nem szerveztem iskolai ünnepélyt, bár az elmúlt 34+ évben alig múlt el tanév, hogy ne lettem volna október 6.-ai, október 23.-ai vagy március 15.-ei ünnepség rendezője. Kerestem valamilyen képet ehhez - nem találtam. Átnéztem a régi évkönyveket, egy-egy képet még csak-csak találtam róla, de már azt, hogy ki szervezte-rendezte, nem találtam meg. Elpárolgott, mintha nem is lett volna... Az iskolai ünnepélyekről a többségnek homályos emlékei vannak: unalmas volt, hosszú, nehéz és érthetetlen versek, amelyekbe okvetlenül időnként belesült egy szerencsétlen diák, hamissá váló hangok a kórusban, és az öröm, hogy vége van. A bennem élő képek és érzések ellentmondásosak: élveztem, hogy alkothatok, kitalálhatok valamit, ami irodalom, történelem, zene, színház, tánc és élmény egyszerre - egy Gesamtkunstwerk sozusagen. Másrészt a kínos küzdelem a szereplőkkel (a szereplőkért), a forgatókönyvek első, második és n+1-dik változata, alkudozás a megtanulandó versek hosszáról, kikérdezéséről, a próbák időpontjáról - nulladik és nyolcadik óra, az izgalom, hogy mindenki tudja-e és jól tudja-e, és persze, hogy milyen lesz a visszhang. Meg kb. 100 óra ingyen munka. Az ünnepély után néhány kimért vagy vígasztaló visszajelzés, baráti vállveregetés, és a megkönnyebbülés, hogy vége, túl vagyunk rajta. Majd néhány építő és óvatos kritika, hogy hogyan lehetett volna jobb, rövidebb, hosszabb, érdekesebb, fókuszáltabb, ünnepélyesebb. Eleve némileg vesztes pozíció, hiszen maga a műfaj válságban van. Választhatunk a hagyományos, és zajos érdektelenségbe fulladó emelkedett előadás vagy látványos, színes-szagos, de felületes flashmobok között.
Akármelyiket választjuk, sok álmatlan éjszakába és rengeteg konfliktusba, extra munkaórába kerül. Hogyan képzeltem én el az ünnepélyeket? Volt benne városismereti-projekt, színdarab (szépirodalmi, jelmezes és saját alkotás), versszínpad, sétaszínház, tablókiállítás, meghívott előadó: minden évben új ihlet. Ami szép volt benne, az az együttműködés néhány kreatív és segítőkész kollégával, az alkotás örömének magukat átadó osztályok magára találása az alkotó folyamat során.
Miért írtam meg ezt a történetet? "Ez a harmincötödik tanévem tanárként. [...] Ezért ezt az évet - a tavaszra várható világvége elmaradása esetén - azzal ünneplem, hogy minden héten megosztok egy-egy projektet a pályafutásomból, amelyeket fontosnak érzek és jelentenek számomra valamit (sokat)."