2022. szeptember 10. Szorongásról és rituálékról

Sok gyerek szorong, érzik, hogy nehézségek előtt áll a világ, az ország, az iskola. Új érettségi is lesz a következő tanév végén, több anyag, kicsit más, mint amit eddig láttak. Örülnek a társaiknak, szeretnének ők is diákok lenni, megélni a kamaszkorukat, hogy diákcsínyek enyhítik a fegyelem keménységét, szeretnének szerelmesek lenni, örülni, ha jól sikerül egy dolgozat vagy elismerést kapnak. Látom, hogy kapaszkodnak a megszokott mindennapok ritmusához, mert az enyhíti a bizonytalanságot. Én adnék még egy esélyt annak, hogy érdemes iskolába jönni, érdemes minden reggel felkelni, izgulni egy felelés, egy dolgozat miatt, örülni, hogy valamit meg tudunk csinálni, amit korábban nem, hogy fejlődünk, okosodunk. A történelem órák szerintem tudnak ebben segíteni. Mert a történetek életet mentenek, a közös történetek megtartanak. A történelem fonalához - mint Ariadnééhez - mindig vissza lehet találni. Ha itt megélik a diákok, hogy "értékelik, ismerik, tisztelik őket és biztonságban vannak" (Gregory M. Walton nyomán www.1001tortenet.net/frissensuumlltek-blog/2022-januar-10-negyedik), ha megélik, hogy a tanórai tananyaghoz nagyon is közük van, akkor valamivel több lesz a remény ma, mint tegnap volt. A történelemhez főleg nem az a közük, hogy majd egyszer megírnak egy hosszú érettségi dolgozatot, és húznak egy szóbeli tételt, remélve, hogy megússzák a "nemszeretem" témákat. Azt viszont, hogy mi a közük a történelemhez, nem én mondom meg nekik, jó, ha maguk jönnek rá. Két okból is fontosak tehát az órát tagoló rituálék: szorongásoldás és bevonódás, odatartozás szempontjából is. Számomra a vigyázállás jelentés már nem tölti be ezt a funkciót, ennél több kell. Rituálé persze az óra eleji röppentyű, pötyizés, felelés és társaik is. Szimpatikusabb számomra az ismétlődő "felidéztető gyakorlás" www.1001tortenet.net/frissensuumlltek-blog/2020-december-30-felidezteto-gyakorlas, az "egyperces", az online kvíz, csoportos kikérdezés www.1001tortenet.net/frissensuumlltek-blog/2022-februar-11-otodik
Ebben az évben hangsúlyt szeretnék fektetni ezekre a kicsi, ismétlődő, lehetőleg stresszmentes rituálékra, amelyek megszokottságukkal, ismétlődésükkel várt és felüdülést, élményt adó eseménnyé tehetik a töriórát. Hát, ez így leírva elég fellengzős, de ezt szeretném. Néhány napja olvastam az egyik kedvenc pedagógiai blogomon egy ajánlást: www.edutopia.org/article/daily-ritual-builds-trust-and-community-among-students Az egyik első tanórámat ezek után a nyughatatlan lelkű egyik nagyapám emlékének dedikáltam az egyik osztályomban. Nem ismertem őt valójában, mégis tudom, hogy nehéz élete volt, furcsa személyisége, és tőle kaptam  a felejthetetlen, nagyszerű apukámat. Össze sem tudnám számolni, hány kilométert tehetett meg gyalog, fagyok és rekkenő hőség közepette a második világháború poklában a Don-kanyartól Németországig, majd haza, Tiszaföldvártól Kaposváron át Pécsig. A diákjaimnak felajánlottam, hogy ők is lehetőséget kapjanak, hogy egy-egy történelem órát a családjuk egy tagjának dedikáljanak. Nem kell, hogy dráma legyen, tragédia, szégyen vagy dicsőség. Történet és kötődés legyen benne. Vagy humor. Elég 5 perc az óra elején. Szeretném megköszönni a csodálatos 11.a-nak, hogy jelentőséget adhattunk az elmúlt héten az iskolába járásunknak.

---