2024. február 23. Pedagógiai mítoszok és sejtések

1. mítosz: a konstruktív pedagógia úgy érvényesül a pedagógiai gyakorlatunkban, ha a diákok tárgyakat, műveket hoznak létre a tananyag elsajátítása során.
Sejtés: nem szükséges tárgyakat létrehozni minden esetben - a diákok a saját tudásukat konstruálják/alakítják/mélyítik/csiszolják, a saját világmodeljüket építik-formálják. Időnként építenek maketteket, vázákat, tablókat is, de néha az is elég, ha gondolkodnak, beszélgetnek, a saját tudásukat felülvizsgálják, kiegészítik, átalakítják, és erről képesek szóban, írásban vagy más módon bizonyságot adni.
2. mítosz: az induktív eljárások, a felfedeztető tanítási módszerek hatékonyabbak és motiválóbbak. 
Sejtés: a felfedeztető módszerek - főleg, ha plénumban történik a megbeszélés - csak a gyorsabb gondolkodású gyerekek számára jelentenek motivációt és aha-élményt. Aki nem elég gyors ebben, az nemcsak, hogy nem motiválódik, de nem is feltétlenül fogja megérteni és megtanulni a tananyagot. A deduktív eljárás ugyanolyan motiváló és hatékony lehet, ha jól csináljuk.
3. mítosz: azért járunk iskolába, hogy hasznos ismeretekre tegyünk szert. 
Sejtés: az iskolai tananyag jelentős része nem úgy hasznos, ahogy egy műszaki berendezéshez mellékelt használati útmutató vagy szakácskönyv. Az iskolai tananyagnak nem hasznosnak, hanem értelemmel telítettnek kell lennie. Ha ennek megfelel, akkor hozzájárul ahhoz, hogy a gyerek hosszú távon boldoguljon, és kibontakozzon, megtalálja a céljait, hivatását. Ami ma hasznos, holnap kukába kerülhet. Ha a gyerek szeret tanulni, akkor meg fogja tanulni azt is, amire a munkájához és a boldogulásához szüksége lesz. Sok esetben akár az iskolában is.
4. mítosz: azért tanulunk történelmet, hogy jól sikerüljön az érettségink/dolgozatunk. Sejtés: azért tanulunk történelmet, mert emberek vagyunk, akik szeretik valami nagyobb részének tudni magukat, és ezt szeretik elbeszélni és továbbadni.
5. mítosz: a gyerek lusta, azért nem tanul. Sejtés: minden gyerek kicsit lusta, muszáj nekik. De nem (csak) akkor tanul, amikor figyel az órán vagy házi feladatot ír. Mindig tanul: amikor figyeli a felnőtteket, amikor játszik és beszélget a társaival, filmet néz, sportol. Az iskolai feladatok segítenek a tudását bővíteni, strukturálni, megformázni. 
​6. mítosz: a 45 perces óra jól beosztható, megfelel az életritmusunknak.  Sejtés: a 45 perces óra egy 100 évvel ezelőtti probléma 100 évvel ezeletőtti megoldásaként született. Akkor bevált, erre alapozzuk az életünket, és a tanárokat, a gyerekeket, az oktatáspolitikát stb. hibáztatjuk amiatt, hogy az iskola nem jól működik. A 45 perces órán túlhaladtunk, már nem működik, nem segít minket, de nem tudunk és nem merünk továbblépni, mert nincsenek meg az új eszközeink és túl nagy  a tét. A gyerek figyelme nem 2 másodperces - az a reklámszpotokra vonatkozik. A gyermek tud figyelni 5-10-30 vagy 90 percig - attól függ. Ha megvan a flow, akkor 90 percig. Ha megvan a feszültség, akkor 5 vagy 10 percig. Ha érdekes a játék, akkor 30 percig.  A 45 perc szétcincálja a napunkat, és akkor sokat markolunk de keveset fogunk. 
7. mítosz: a Maslow-piramis törvénye. Sejtés: természetesen fontos az alapszükségleteink kielégítése, a biztonságérzetünk. Ha látjuk, hogy diákjaink hiányt szenvednek, jeleznünk kell, embertársként segítenünk kell.  De  emberként képesek vagyunk az alapvető szükségleteinket is bizonyos ideig háttérbe szorítani, ha valami számunkra fontos, valami nagyobb részei lehetünk ezáltal, vagy ha jön a flow, és kívül kerülünk téren, időn, elfeledkezünk magunkról, belemerülünk valami nehéz de érdekes tevékenységbe. Ezért nékülözhetetlenek a művészetek és a játékok, mert segítenek meghaladni a hiányainkat. 
​Ti milyen mítoszokkal néznétek szembe? Köszönöm, ha megosztjátok! (Kép: https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/d/d3/3D_unikornis_%28aszfaltfest%C3%A9s%29_Kazincbarcika.JPG/1200px-3D_unikornis_%28aszfaltfest%C3%A9s%29_Kazincbarcika.JPG?20180812124528  - Jávori István)

---