2024. november8. Márti és a kis póni. Egy mese

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány. Úgy hívták, hogy Márti. Ez a kislány a fejébe vette, hogy ő pedig tanár lesz. Úgy gondolta, hogy csak az lehet tanár, aki mindent jól tud, és mindig jó a bizonyítványa év végén. Márti tanulni is nagyon szeretett, minden érdekelte: a számok világa, a protonok és neutronok, Newton törvényei, a petúnianövények részei, a magyar és világirodalom és persze az idegen nyelvek is. Azt gondolta, hogy aki tanár akar lenni, annak a szülei könyvtárában található öszes könyvet el kell olvasnia. De olvasni is szeretett. Ezért aztán sokat-sokat tanult, hogy gimnáziumba járhasson, aztán egyetemre, aztán tanár lehessen. Hiába mondták a szülei, hogy lehetne mérnök, fizikus, fordító. Hiába mondta a professzora, hogy lehetne kutató. Hiába hívták, hogy tanítson az egyetemen. Ő tanár akart lenni. Így is lett.
Márti úgy gondolta, hogy ha jó tanár akar lenni, akkor sokat kell olvasnia, továbbképzésekre, konferenciákra járni, új módszereket kipróbálni. A diákokkal megszerettetni a tanulást. De kirándulni is menni kell velük, meg táborozni. Így aztán az életét az iskolában töltötte, ao nyarakat pedig táborokban és továbbképzéseken. Több mint 1200 órát töltött továbbkézéseken és többszáz órányi továbbképzést már ő is megtartott a kollégáinak. Sok-sok pedagógiai újításban vett részt, munkacsoportokban sürgölődött, délutánonként gyerekeknek segített felzárkózni vagy versenyekre készülni, szakkörökön egymást tanítani. Egyszercsak a miniszter a szép, nagy, régi minisztériumában, a hatalmas íróasztala mögött összeráncolta a homlokát, összehúzta szemöldökét: "Nahát, ezek a tanárok még azt sem tudják, mi áll a tantervben, pedig már négy éve az egész országban a mindent megújító nagyszerű tanterv alapján tanítanak. Nosza, szólítsuk fel őket, hogy mindenki vegyen ünneplőt, üljön le a számítógépéhez, és végezzen el egy online továbbképzést. 10 órásat. Akár öreg, akár fiatal, akár szorgos, akár lusta, mindenki bizonyítsa rátermettségét! És ha már elvégezték a továbbképzést, vizsgázzanak is le mindebből. Hisz az egész élet egy nagy vizsga, mindenki vizsgázik szüntelenül, ne lopják a napot ők sem."
Márti is megtudta ezt, és gondosan tájékozódott a feladatok felől. Megtudta, hogy a tananyag egy részét kérés és fizetség nélkül elvették egy kollégájától, aki sokat dolgozott vele. Megtudta, hogy a 10 órásnak mondott tanfolyamot tulajdonképpen akár két óra alatt is el lehet végezni, és megtudta azt is, hogy a kérdéseket bárki megtudakolhatja a társaitól, akik segítőkészen el is árulják a helyes válaszokat. Azt is megtudta, hogy sok olyan kérdés van, amelyek hibásak vagy értelmetlenek. Mivel Márti kb. 30 éve sokat foglalkozott mérésmetodikával és tantervelmélettel is, megállapította magában, hogy ez az értékelés sem nem megbízható, sem nem érvényes, sem nem objektív, tehát nem jó. Márti rendkívül kötelességtudó, feladatorientált pedagógus, de úgy gondolja, hogy ha engedelmeskedik a felszólításnak, akkor legitimál egy értelmetlen, erkölcstelen, szabályt. Ha nem, akkor megszegi a törvényt. Mondjátok meg Ti, gyerekek, mit tegyen Márti?

---