2025. november 8. 60 év - 60 gondolat az oktatásról 56. Saját gondolataim 2.

Onnan jött ez a poszt, hogy sikeresen védtem meg - újra - az innovatív mesterpedagógus programomat. Nagyszerű, értő és támogató szakértők előtt, zárt körben. Egy helyen tapasztaltunk mindannyian hiányosságot: a hasznosulás mértékében. Sajnos azt nem tudtam kellőképpen alátámasztani, hogy "hasznos" a tevékenységem. Mert a mi munkán ilyen. A hasznosság nem magtától értetődő, és nem mindig látványos. A legkedvesebb módszeremet összesen hét kolléga próbálta ki. (Mert nehéz, időigényes, tapasztalat, rutin és gyakorlás kell az eredményes alkalmazásához, amit a jelenlegi oktatási környezet nem  támogat. A gyors és könnyű instant megoldások  ld. instant ételek - iránt van kereslet. Ezt nem is tudom elítélni.) Azt, hogy mit, miért  és hogyan tanulnak a gyerekek az iskolában, három nagy tényező összjátéka határozza meg: a politikai célok, a társadalom elvárásai és a tudományos eredmények (ezen belül is sokféle tudomány, de nem mindegyik, beleértve a pedagógiát, a pszichológiát, minden akadémiai tudományt). De azt, hogy ezek milyen mértékben hatnak, sok tényező befolyásolja. Diktatúrákban pl. túlnyomórészt a politikai célok, alkotmányos rendszerekben többnyire van valamiféle egyensúly). Az lenne az ideális, ha e három fő kört megjelenítő intézmények és személyek egymással folyamatos párbeszédben állnának, és időnként felülvizsgálnák az oktatás tartalmát, és ennek megfelelően változna az is. Az ókori görögök büszkék voltak arra, hogy a szabad polgárok olyasmit tanulnak, ami nem hasznos, mivel az méltó a szabad polgárhoz. Európában egyre fontosabb szemponttá vált a hasznosság - kezdve a reformációval, folytatva az iskolák szekularizációjával, a tömeghadseregek fenntartása szempontjából fontos tárgyakkal, folytatva a modern iskolák munkaerőpiacot és a szülői közösséget kiszolgáló működésével. Egyre inkább visszaszorulnak azok a területek, amelyek nem hasznosak, és "csak" a kliensek jóllétét, boldogságát szolgáló képességeket biztosítják. Így kérdezik meg egyre többen, hogy "Mire lesz ez jó nekem? Mire fogom használni a kovalens kötés fogalmát, az ókori oszloprendek, az versformák ismeretét?" Ezért a diákok mint valami szükséges rosszra tekintenek az iskolára, mint intézményre, erőteljes az elidegenedés, ezért az iskola működésében a szolgáltató és a hatalmi funkciók kerülnek túlsúlyba, ami végzetes következményekkel jár: mivel a szolgáltató funkciókhoz semmilyen plusz erőforrást nem kapnak az iskolák, ezeket a meglévő eszközeikkel és munkatársakkal látják el. Ez azonban láthatatlan, így a társadalom továbbra is csak a gyermekeik számára heti két tanórát megtartó, másra alkalmatlan, kiszolgáltatott ügyintézőt látják a tanárokban. Az iskola roskadozik a feladattömeg alatt, minden új funkciót egyre rosszabb minőségben tud ellátni, ami rontja a presztízsét és a tanárok esélyeit is, hogy gyakorolják a hivatásukat. A tudományos eredményekhez egyre kevesebb esélyük van hozzájutni (idő és pénz hiányában), a társadalom elvárásai egyre inkább a rövid távú célokra irányulnak, így a hosszú távú, az ember mint erkölcsi és szellemi lény fennmaradását és jóllétét, értelmes életét segítő célok nem tudnak érvényesülni. A diákok jóllétét nem tudjuk bizosítani, mert a mai diákok több egyéni gondoskodást, odafigyelést igényelnek, amit nem tudnak megkapni a már kifejtett okok miatt. További szakértők, gondoskodást támogató, szakkérpzett és elhivatott munkatársak bevonására nincs lehetőség. Elvárások vannak, eszközök nincsenek. Hol van az a szakmunkás, aki maga viszi be a mérőműszert és a kenőolajat a gyárba? Hol van az az irodista, aki maga vásárolja meg a számítógépét és a papírt a nyomtatóba, vagy akár a telefont a hivatali beszélgetésekhez? Nem hasonlítgatni szeretnék, mert ma senkivel nem bánunk jól: sem a munkással, sem az irodistával, sem a tanárral, irigykedünk, méricskélünk, bíráljuk, kritizáljuk egymást. ("áldozatversenyben" vagyunk) Közben az elit elégedetten megfizetteti velünk a saját költségeit. Egyelőre nincsenek igazán válaszaim. Én az olyan oktatási módszereket részesítem előnyben, ahol a gyerek maga jön rá, hogy mire lesz jó számára, amit tanul (és nem, nem főleg az, hogy jól sikerül az érettségije, mert az is csak egy eszköz lehet, semmiképpen nem az oktatás célja). Ezen kívül meg is kell tudnia fogalmazni, hogy mire lesz jó mindez a számára, és lehetőséget is kell kapnia, hogy elmondja, kihangosítsa. Ezért dolgozom a saját módszereimen, fejlesztem őket, közzéteszem, hátha van, aki meglátja a módszer mögött a szemléletmódot, ami alapján majd ő is úgy csinálja, ahogy ő a legjobbnak látja, és közben ő is (tanárként) jól tudja magát érezni. Ezért írom ezt a blogot is. Kérem, segítsétek a munkámat az odalt található Form kitöltésével. Köszönöm szépen. 
Ld. : 
www.1001tortenet.net/projektek.html
www.1001tortenet.net/budapesti-nyomozaacutesok.html 
www.1001tortenet.net/jatekosotletek.html

---