A jelenleg is folyó, végeérhetetlen oktatáspolitikai viták (azon kívül, hogy 90 százalékban bullshitelésből állnak, hisz a focihoz és az iskolához mindenki ért, mivel mindenki focizott  és járt iskolába gyerekkorában, így ennek a két területnek egész biztosan tudósa) évtizedek óta akadályozzák az oktatás hatékonyságának javítását,
és így a köznevelés társadalmi küldetésének beteljesítését, ami az ország működőképességének, fennmaradásának, védelmi képességének, jólétének, prosperitásának biztosítása, a politikai, társadalmi, történelmi és társadalmi eredetű vitathatatlanul hosszú távon érvényesülő körülmények hátráltató hatásainak kiküszöbölése lenne. 5-10 évenként új csodákban és messiásokban kell hinnünk, új csodamódszerekre kell felesküdnünk, és szégyenkeznünk, hogy bezzeg nálunk ez sem megy.
Így jártunk a finn oktatási módszerekkel is - a modernizáció ellenfeleinek legnagyobb örömére.

Mondok egy hasonlatot - amely persze mindig sántít, de mégis segíthet a megértésben. 

Rengeteg csodálatos, gyors és egészséges receptet látok a Neten, amelyek azt mondják, hogy 200 fokon süssük az ételt, hőlégkeveréses sütőben. Tegyünk bele avokádót és használjunk olivaolajat és friss rozmaringot. Namost, mit kapok, ha ugyanezt az ételt megsütöm a gáztűzhelyemben, étolajjal, sóval-borssal, avokádó helyett párizsival? Hát nem lesz egészséges. Tehát, módszereket adaptálni - csak gondosan, szépen, ahogy  a csillag megy az égen... 
Egy olyan finn módszert szeretnénk átvenni, amely egy egyenlőségelvet fontos értékként többségében elfogadó, az együttműködés kultúráját ősidők óta gyakorló, a jó oktatást a mélyszegénységből történő kollektív kitörés eszközének és nem az alávetés és az uralkodó elit előjogának tartó társadalomban, ezelőtt több mint 50 évvel ezelőtt bevált, és eredményesen bevezette a finneket a 20. századba, sőt talán a 21.-be is (oda persze máshogy).
Ha Magyarországon ezek a feltételek hiányoznak is, javítani lehet. Biztosan nem az a megoldás, hogy visszatérjünk a "jól bevált" poroszos módszerekhez. Miért nem megoldás ez? Mert
1. nem is tudjuk, hogy milyen az a "poroszos módszer", amely 300 évvel ezelőtt  a poroszok felemelkedéséhez hozzájárult. Nem olyan, amilyennek az utca embere gondolja. A poroszos oktatás nagyonis sok gyakorlatias elemet tartalmazott, igaz, valóban komolyan meghatározott szilárd, kanonizált ismeretmennyiséget is, amely azonban ennek az oktatási rendszer kialakulásának korában töredéke volt annak, amit ma elvárunk a diákoktól.
2. a porosz módszer valójában segített ugyan a porosz államot naggyá tenni, de azután ez a rendszer megmerevedett, és fontos történelmi helyzetekben az árnyoldalai tragikus kifejletűvé tették az eseményeket (ld. világháborúk végsőkig, önpusztításig engedelmes katonáit és civiljeit).
3. amit ma nálunk porosz módszernek tekintenek, az egy régi, 300 évvel ezelőtt, egy másik országban, más történelmi körülmények között létrejött pedagógiai rendszer mechanikus lemásolásának konzerválása egy teljesen másik társadalomban, gyökeresen más körülmények között. 
4. aki ezt javasolja, annak hitelesnek kellene lennie. Az, hogy politológus és szociológus végzettségű, iskolát utoljára az érettségin látott - akár rendkívül intelligens - személy, vagy oktatáskutató valaki (amerikai, ideológialag terhelt szakirodalmi műveltséggel esetleg saját, részben kevéssé valid eredményekkel), nem teszi őt hitelessé, így a vita inkább hitvita és ideológiai vita, kultúrharc. Persze ez a közöny korában mindegy is. 
5. A hazai kutatások, kimagasló kutatók - mindkét politikai oldalon találunk ilyeneket - kutatásai, tudományos igényességgel leírt sikeres hazai iskolakísérletek utat mutathatnak, és ezek mind nem a poroszos irányzat eredményességét igazolják.
6. Az agykutatás, a tanuláskutatás és a kognitív pszichológia kutatási eredményei sem ebbe az irányba mutatnak.
7. Akármennyire is fájdalmas, a jelenlegi helyzet a többségnek megfelel. (Okai: kiégés, közöny, a közvetlenül érintettek kisebbséget alkotnak, a szavazópolgárok többsége nem érintett az iskolai problémákban, nem is tudja, nem is érdekli, hogy mi zajlik ott. A tanárok tökéletes bűnbakok a rendszer számára. Mint tudjuk: elég nagy réteg ahhoz, hogy láthatóak legyenek, sokaknak vannak negatív élményei velük kapcsolatban (egyrészt mert tényleg sok szörnyern rossz tanár van, másrészt mert a hivatás eleve folyamatos konfliktusokon alapul - konfliktus, ld. pl. kognitív disszonancia nélkül nincs nevelés, fejlődés.), mindig lesz elriasztó példa közöttük, amiből botrány keletkezik, és ezáltal aktiválódnak az előítéletek, a jó oktatás jelenleg a társadalom többsége számára nem jelenti a biztos felemelkedés biztosítékát, viszont elég kevesen vannak ahhoz, hogy ne tudják megvédeni magukat, mert mindig felállítható velük szemben egy velük kritikus többség. 

Tehát: a kérdés újra: "Mi is valójában a finn oktatási reform tartós sikerének alapja?
Ismét a Mesterséges Intelligenciához fordultam a fenti kérdéssel. (A válaszokban a kiemelések tőlem. A válaszok utáni számok - linkek, amelyek az összefoglalás alapjául szolgáló cikkekre mutatnak.)
Persze én tudtam a választ, de szerettem volna egy rendezett, ellenőrizhető forrásokból származó választ kapni. Nagyjából elégedett vagyok vele, így megosztom: 
A finn oktatási reformra az 1970-es években került sor, amelynek hátterében több társadalmi és politikai tényező állt. A reform célja az volt, hogy a diákok számára egyenlő esélyeket biztosítson, függetlenül családi hátterüktől vagy származásuktól. A reformot a finn Népfront kormánya indította el, amely 1966-ban hatalomra került, és három nagy reformtervet – köztük az oktatást – tűzött ki célul
1 
2
Az 1968-as iskolarendszerről szóló törvény bevezetése volt a reform első lépése, amely a kötelező iskoláztatás egységesítését és a pedagógusok képzésének javítását célozta meg
2
5
A reform tartósságát több tényező biztosította:

1. Politikai konszenzus: Az oktatási reform mögött erős politikai támogatás állt, amely lehetővé tette a hosszú távú tervezést és végrehajtást. A különböző politikai pártok közötti együttműködés segítette az oktatási célok folyamatos fenntartását
   3
   4
2. Folyamatos fejlesztés: Az oktatási programok folyamatosan fejlődtek, és a pedagógusok, egyetemi oktatók, valamint a szülők aktívan részt vettek a tervezési folyamatokban. Ez biztosította, hogy az oktatási rendszer alkalmazkodni tudjon a változó társadalmi igényekhez
   2
   3
3. Középpontban a minőség: A finn oktatás középpontjában a minőségi oktatás állt, amely mindenki számára elérhető volt. Az inkluzív megközelítés, amely figyelembe vette a különböző tanulási igényeket és háttérrel rendelkező diákokat, hozzájárult ahhoz, hogy a rendszer stabil maradjon
   1
   4
4. Rugalmasság: A központi irányítás mellett helyi alkalmazás és végrehajtás is jellemző volt, ami lehetővé tette az iskolák számára, hogy saját igényeikhez igazítsák az oktatási programokat
   4
   5

Ezek a tényezők együtt biztosították, hogy a finn oktatási reform ne csupán egy pillanatnyi divathullám legyen, hanem egy tartós és sikeres rendszer alapjait fektessék le.
Ezek közül melyek érvényesülnek Magyarországon?
Jelenleg, úgy tűnik, egyik sem. Talán volt néhány olyan év (vagy hónap?) az előző 30 évben, amikor rendelkezésre állt volna néhány feltétel. 
Viszont, aki a magyar iskolarendszer és oktatás minőségi javítása, társadalomjobbító, gazdaságot és nemzeti felemelkedést bizosító átalakítása mellett szeretnéne érvelni, ő is talál valódi konzervatív alapokat (értsd: magyar, művelt, a nemzeti felemelkedést szem előtt tartó irányzatokat). Anélkül, hogy ideológialag egyet kellene érteni velük, csak a konzervatív jelző védelmében: báró Eötvös József, Klebelsberg Kunó, Karácsony Sándor, Schneller István, Németh László és sokan mások, akik mind nem a poroszos oktatás hívei voltak, és fenntarva azt, hogy a mai oktatás akkor lesz hatékony, korszerű és rendeltetésszerű, ha a mai magyar társadalom valós szükségletein alapul, politikai konszenzus van mögötte, valós, adatokon, tényeken alapuló tudományos megállapítások igazolják a létjogosultságát.
Nem a finn módszerek átvétele a megoldás. Miért nem? Mert
a magyar társadalom ragaszkodik a hierarchiához, a vékony középréteget közvetlenül és folyamatosan fenyegeti a lecsúszás, így ideológiák melletti elköteleződéssel és előjogainak bebetonozásával (pl. műveltségi monopóliuma fenntartásával) igyekszik a víz felett tartani magát. Ezért az egyenlőség elvű, kooperatív módszerek iránt nagy a bizalmatlanság, hiányzik hozzá a rugalmasság, a benne rejlő lehetőségek felismerésének képessége.
a magyar köznevelés rendszere a német (porosz) mintához közeledve a végletekig bürokratikus, centralizált, bántalmazó működésmódok tolerálása, sőt normává emelése, kiégés, áldozathibáztatás, a pedagógus foglalkozás presztízsvesztése, a pedagógusok tanult tehetetlensége és önbecsülés-hiánya, tudáshiányos állapot jellemzi.  Az iskola és a működtetői ma leginkább bűnbak-szerepre vannak kárhoztatva. Ezek az iskolák nem alkalmasak a finn, a pedagógusok magas presztízsén, nagy szakmai tudásán, a társadalmi egyenlőségbe vetett hiten és bizalmon alapuló "módszerek" sikeres adaptáására. 
Melyek azok a feltételek, amelyeket talán egyszer mégis csak megvalósíthatunk?
a) Egyetértés és minőség: Politikai és társadalmi konszenzus arról, hogy az oktatás magas minősége nemzeti ügy: a magyar gyerekeknek a lehető legjobb oktatást kell megkapnia, jó körülmények között, megbecsült, felkészült és elhivatott tanároktól - a legjobbaktól. Minderre nem szabad sajnálni az erőforrásokat.
c) Folyamatos fejlesztés. Nem rángatás.
d)  A rugalmasság nehezen megvalósítható lesz - ahhoz magasabb hozzáadott értékű gazdasági tevékenységekre kell alapozni az ország gazdasági teljesítményét.
Itt a "beszélgetésünk" linkje: https://www.perplexity.ai/search/mi-az-eredete-a-finn-oktatas-j-PViwcF7eSxC9gGTjTGacCA
Perpelxity linkjei:
1. https://finlandabroad.fi/web/hun/a-finn-iskolarendszer
2. https://ofi.oh.gov.hu/sites/default/files/attachments/upsz_beliv_2014_1-2_lr.pdf
3. https://finnminta.com/hogyan-epul-fel-a-finn-oktatasi-rendszer/
4. https://bahir.hu/2022/12/16/a-finn-oktatasi-rendszer-csodaja-es-titkai/
5. https://epa.oszk.hu/00000/00011/00270/pdf/EPA00011_iskolakultura_2023_11_038-053.pdf
6. https://ujkor.hu/content/finn-tortenelemtanitas-alulnezetbol
7. https://divany.hu/szupertanar/2019/07/29/finn-iskola/
8.https://wmn.hu/wmn-suli/62259-jukka-sinnemaki-a-finn-oktatas-legnagyobb-elonye-hogy-a-tanaroknak-teljes-autonomiajuk-van
Po

Az alábbi összefoglalót a perplexity.ai alapján készítettem
A szégyenérzet pedagógiai háttere
Ideje, hogy beszéjünk az érzelmi-szociális nevelésről. Az iskolai és a társadalmi problémák jelentős része abból adódik, hogy nem tudunk mit kezdeni az érzelmeinkkel. Eltávolodtunk, elidegenedtünk magunktól. Megtanuljuk kicsi korunktól az érzelmeinket eltitkolni, mert ha megmutatjuk, sérülékennyé válhatunk. Érzelmileg nem biztonságos környezetben nő fel a többségünk. A szégyenérzet történelmileg része volt a gyermek szocializációjának, azonban velünk továbbélve komoly további problémákhoz vezet: szorongás, önbecsülés hiánya, agresszió lehet a következménye. Érdemes felismerni a jelenlétét, és felvenni a kesztyűt.
​​
Perplexity.ai szerint...
a szégyenérzet kialakulásának okai
1. Kötődés és érzelmi biztonság

• A szégyenérzet szorosan összefonódik a gyermekek kötődési élményeivel. Amikor a szoros kapcsolatok megszakadnak, vagy a gyermekek elutasítást tapasztalnak, szégyenérzet alakulhat ki. A biztonságos kötődés hiánya fokozza a szégyent, mivel a gyermekek folyamatosan tesztelik szüleik támogatását és elérhetőségét

2. Szülői elvárások és kritikák

• A szülők által támasztott túlzott elvárások és a negatív visszajelzések is hozzájárulhatnak a szégyenérzet kialakulásához. A gyermekek, akik rendszeresen kritikát vagy elutasítást tapasztalnak, hajlamosabbak arra, hogy belsővé tegyék ezt az érzést, ami mérgező szégyenhez vezethet

3. Társadalmi és kulturális normák

• A társadalmi elvárások és normák, amelyek a tökéletességet vagy a sikert hangsúlyozzák, szintén hozzájárulhatnak a szégyenérzethez. A média és a közösségi platformok gyakran közvetítenek olyan üzeneteket, amelyek fokozzák a gyermekekben a szégyent, ha nem tudnak megfelelni ezeknek az elvárásoknak

4. Traumatikus élmények

• Traumatikus élmények, mint például bántalmazás vagy érzelmi elhanyagolás, mély nyomokat hagyhatnak a gyermek pszichéjében. Ezek az élmények gyakran preverbális szinten maradnak, így a gyermekek nem tudják őket kifejezni, ami tovább erősíti a szégyenérzetet

...az alábbi eszközök vezetnek a szégyenérzet erősítéséhez:
1. Kirekesztés és megszégyenítés

• Az iskolai környezetben gyakran előforduló kirekesztés és megszégyenítés súlyosan befolyásolja a gyermekek önértékelését. Ezek az élmények mély nyomokat hagyhatnak, és fokozhatják a szégyenérzetet

2. Negatív visszajelzések

• A folyamatosan negatív visszajelzéseket kapó gyermekeknél kialakulhat a belsővé tett szégyen, ami tovább rontja az önértékelést és az önbizalmat

3. Túlzott elvárások

• A szülők vagy pedagógusok által támasztott irreális elvárások szintén hozzájárulhatnak a szégyenérzet fokozódásához, hiszen a gyermekek gyakran nem tudják teljesíteni ezeket, ami bűntudatot és szégyent eredményezhet

...megküzdési stratégiák
1. Önismeret és tudatosság fejlesztése

• A szégyenérzet tudatosítása és az önmagunkkal való szembenézés első lépése a megküzdésnek. Fontos, hogy felismerjük, mikor és miért érezzük a szégyent, és hogy ez gyakran mások véleményének torz értelmezéséből fakad

2. Pozitív átkeretezés

• Az események újraértékelése segíthet csökkenteni a szégyen intenzitását. Például, ha egy kellemetlen helyzet után pár órával tudatosan átgondoljuk a történéseket, az segíthet a fájdalmas érzések csökkentésében

3. Szociális álomrajzolás

• Claude-Hélène Mayer által javasolt technika, amely során az álmainkban megjelenő szégyenteljes helyzeteket rajzoljuk le. Ez segíthet a tudattalan tartalmak tudatosításában és a kellemetlen érzések átalakításában

4. Alternatív terápia

• Számos alternatív módszer létezik, mint például aktív imagináció, művészetterápia vagy meditáció, amelyek szintén hatékonyan segíthetnek a szégyenérzet kezelésében

5. Támogató kapcsolatok keresése

• A támogató közeg megteremtése elengedhetetlen. A barátokkal vagy terapeutákkal való beszélgetés segíthet a szégyenérzet feldolgozásában és a bűntudat csökkentésében

A szégyen pozitív átformálásaA szégyenérzet nemcsak negatív következményekkel járhat; megfelelő megküzdési stratégiák alkalmazásával pozitív irányba is terelhető. A kutatások szerint azok az emberek, akik sikeresen kezelik a szégyent, elfogadóbbá és együttérzőbbé válnak másokkal szemben, ami növeli önbecsülésüket és belső erőforrásaikat

Összegzés
A szégyenérzettel való megküzdés nem egyszerű feladat, de számos eszköz áll rendelkezésre ahhoz, hogy ezt a nehéz érzelmet kezeljük és pozitív irányba tereljük. Az önismeret fejlesztése, az alternatív terápiák alkalmazása és a támogató kapcsolatok kiépítése mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy jobban érezzük magunkat a bőrünkben és egészségesebben éljünk.

Pedagógiai eszközök a szégyenérzettel való megküzdéshez
1. Pszichoedukáció

• A szégyen érzésének tudatosítása és megértése segíthet a gyermekeknek abban, hogy felismerjék, hogy ez az érzés normális, és nem egyedülállóak vele. Az edukáció során fontos információkat kell átadni arról, hogy a szégyen hogyan hat az életünkre

2. Pozitív visszajelzés

• A pozitív megerősítések és elismerések erősítik a gyermekek önbecsülését. A támogató környezet kialakítása segíthet csökkenteni a szégyenérzetet és növelni az önbizalmat

3. Empátia fejlesztése

• Az empátia tanítása lehetővé teszi a gyermekek számára, hogy megértsék mások érzéseit, így csökkenthetik saját szégyenérzetüket is. Csoportos tevékenységek során lehetőség nyílik arra, hogy együtt dolgozzanak fel érzéseiket

4. Alternatív terápiák alkalmazása

• Módszerek, mint például aktív imagináció, művészetterápia vagy szociális álomrajzolás segíthetnek a gyermekeknek abban, hogy kifejezzék és feldolgozzák szégyenérzetüket Ezek a technikák lehetőséget adnak arra is, hogy tudatosítsák magukban azokat az érzéseket, amelyeket korábban nem tudtak megfogalmazni.

5. Támogató közeg kialakítása

• A családi és iskolai közeg támogatása kulcsfontosságú. A biztonságos környezetben való felnövekedés segíti a gyermekeket abban, hogy nyíltan beszéljenek érzéseikről, így könnyebben küzdenek meg a szégyennel

A nevelési eszközök tudatos alkalmazásával jelentősen csökkenthető a szégyenérzet kialakulásának esélye, illetve elősegíthetjük annak hatékony kezelését is.
Perpelxity.ai az alábbi honlapokat ajánlja:
https://www.tani-tani.info/szegyen_az_iskolapadban
https://mindsetpszichologia.hu/mind-the-mind​
https://mindsetpszichologia.hu/a-szegyennel-valo-megkuzdes-lehetosegei-rombolo-es-epito-folyamatok
https://kepmas.hu/hu/gyogyulas-a-szegyenbol-gyakran-ez-all-a-felenkseg-a-szorongas-es-a-kisebbrenduseg-mogott
ppk.elte.hu/dstore/document/155/Marton_Eszter_disszertacio.pdf
​

Jelentkezési határidő: november 22.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány. Úgy hívták, hogy Márti. Ez a kislány a fejébe vette, hogy ő pedig tanár lesz. Úgy gondolta, hogy csak az lehet tanár, aki mindent jól tud, és mindig jó a bizonyítványa év végén. Márti tanulni is nagyon szeretett, minden érdekelte: a számok világa, a protonok és neutronok, Newton törvényei, a petúnianövények részei, a magyar és világirodalom és persze az idegen nyelvek is. Azt gondolta, hogy aki tanár akar lenni, annak a szülei könyvtárában található öszes könyvet el kell olvasnia. De olvasni is szeretett. Ezért aztán sokat-sokat tanult, hogy gimnáziumba járhasson, aztán egyetemre, aztán tanár lehessen. Hiába mondták a szülei, hogy lehetne mérnök, fizikus, fordító. Hiába mondta a professzora, hogy lehetne kutató. Hiába hívták, hogy tanítson az egyetemen. Ő tanár akart lenni. Így is lett.
Márti úgy gondolta, hogy ha jó tanár akar lenni, akkor sokat kell olvasnia, továbbképzésekre, konferenciákra járni, új módszereket kipróbálni. A diákokkal megszerettetni a tanulást. De kirándulni is menni kell velük, meg táborozni. Így aztán az életét az iskolában töltötte, ao nyarakat pedig táborokban és továbbképzéseken. Több mint 1200 órát töltött továbbkézéseken és többszáz órányi továbbképzést már ő is megtartott a kollégáinak. Sok-sok pedagógiai újításban vett részt, munkacsoportokban sürgölődött, délutánonként gyerekeknek segített felzárkózni vagy versenyekre készülni, szakkörökön egymást tanítani. Egyszercsak a miniszter a szép, nagy, régi minisztériumában, a hatalmas íróasztala mögött összeráncolta a homlokát, összehúzta szemöldökét: "Nahát, ezek a tanárok még azt sem tudják, mi áll a tantervben, pedig már négy éve az egész országban a mindent megújító nagyszerű tanterv alapján tanítanak. Nosza, szólítsuk fel őket, hogy mindenki vegyen ünneplőt, üljön le a számítógépéhez, és végezzen el egy online továbbképzést. 10 órásat. Akár öreg, akár fiatal, akár szorgos, akár lusta, mindenki bizonyítsa rátermettségét! És ha már elvégezték a továbbképzést, vizsgázzanak is le mindebből. Hisz az egész élet egy nagy vizsga, mindenki vizsgázik szüntelenül, ne lopják a napot ők sem."
Márti is megtudta ezt, és gondosan tájékozódott a feladatok felől. Megtudta, hogy a tananyag egy részét kérés és fizetség nélkül elvették egy kollégájától, aki sokat dolgozott vele. Megtudta, hogy a 10 órásnak mondott tanfolyamot tulajdonképpen akár két óra alatt is el lehet végezni, és megtudta azt is, hogy a kérdéseket bárki megtudakolhatja a társaitól, akik segítőkészen el is árulják a helyes válaszokat. Azt is megtudta, hogy sok olyan kérdés van, amelyek hibásak vagy értelmetlenek. Mivel Márti kb. 30 éve sokat foglalkozott mérésmetodikával és tantervelmélettel is, megállapította magában, hogy ez az értékelés sem nem megbízható, sem nem érvényes, sem nem objektív, tehát nem jó. Márti rendkívül kötelességtudó, feladatorientált pedagógus, de úgy gondolja, hogy ha engedelmeskedik a felszólításnak, akkor legitimál egy értelmetlen, erkölcstelen, szabályt. Ha nem, akkor megszegi a törvényt. Mondjátok meg Ti, gyerekek, mit tegyen Márti?