2026. október 9. Egy keringő és ami mögötte van. Logikai rács Sosztakovics nyomában
Rajongás - dicsőítés - félelem- távolságtartás...

1949 tavaszán megszólal a telefon Dmitrij Sosztakovics moszkvai lakásában. A vonal túlsó végén Sztálin beszél: azt kéri, utazzon el New Yorkba, és képviselje a Szovjetuniót egy nemzetközi békekonferencián. A zeneszerző óvatosan megjegyzi, hogy a műveit odahaza nem játszhatják. Sztálin meglepettnek tűnik, mintha nem tudna róla, és a tilalmat hamarosan feloldják.
New Yorkban telt ház várja. Sosztakovics felolvas egy beszédet, amelyet nem ő írt. Ebben elítéli Stravinskyt, akinek a zenéjét valójában csodálta. Valaki a közönségből megkérdezi tőle, egyetért-e azzal, hogy a szovjet sajtó nyugati zeneszerzőket bélyegez meg. Sosztakovics feláll, és halkan annyit mond: igen, egyetért.
Ki állt ott a pódiumon? Gyáva kiszolgáló, aki eladta a hangját? Fogoly, akinek nem volt választása? Vagy olyan ember, aki kimondta, amit kellett, hogy a zenéjében elmondhassa, amit akart?
Ugyanaz az ember többször is megkapta a Sztálin-díjat, és ugyanaz a rendszer többször is megalázta.
Ebben az aktában öt alkotót találsz, három diktátor árnyékában. Mindegyikük másképp válaszolt ugyanarra a kérdésre: mit ér a tehetség, ha a hatalom szabja meg az árát? A nyomok alapján derítsd ki, ki hogyan döntött, és mit fizetett érte.
A New York-i jelenet mögött dokumentálható tények állnak: a Waldorf Astoria-békekonferencia 1949 márciusában, valamint a kérdés, amelyet Nicolas Nabokov tett fel a közönségből. A Sztálin-telefonhívásról viszont elsősorban visszaemlékezésekből tudunk. Ha a szöveget forráskritikai felvezetésnek is használja, ez jó kiindulópont arra a kérdésre, honnan tudjuk, mi hangzott el egy négyszemközti telefonbeszélgetésben.

Sosztakovics: 2. keringő - hallgasd meg: https://www.youtube.com/watch?v=6z2k9xck1-U

Onnan indult ez a feladat, hogy az osztályom a szalagavatón Sosztakovics 2. keringőjére fog táncolni. Megszólalt bennem a töritanár - tudniuk kell, ki írta ezt a zenét, milyen körülmények között élt, milyen mély szenvedés, emberi meghasonlás volt a későbbiekben az osztályrésze a 20. század egyik legzseniálisabb zeneszerzőjének. Milyen árat fizettek azért, hogy alkothassanak? Vajon megérte-e? Megítélhetjük-e őket?
Hogyan élhették meg korszakos művészek a legsötétebb diktatúrákban uralkodó körülményeket? Milyen lehetőségeik voltak a magukban felfedezett alkotóerő kibontására, ahol a hatalom megszabta, miről, hogyan szólhatnak? Négy zseni, négy sors, négyféle válasz. Ismerjük meg életük sötét és különös fordulatait, helyzeteit az alábbi logikai rács segítségével.
A rejtvénymegoldást követő órán két - reflexiót irányító - kérdést tettem fel:
1.) Ki volt az az öt művész, akiről szó volt az előző órán, és mire emlékszel velük kapcsolatban?
2.) Van-e közöttük olyan, akinek a viszonya, magatarása elfogadható számodra?
Nehezen indult a beszélgetés, de sok mély gondolat fogalmazódott meg: bűnhődésről, megúszásról, a lehetséges magatartásformákról. Az átlagosnál több diáknak volt komoly és egyedi véleménye, kérdése. Valamit megmozdított ez az összehasonlítás.
Papíron kinyomtatható változat letöltése:
Letölthető html-fájl az interaktív változathoz:
