A szerencsére felfedezett izgalmas kvízek, szabadulószobák és interaktív feladatok világában néhány olyan ötlet, amelyek nem növelik (jelentősen) a felkészülési időt, ellenben jelentősen növelhetik a tanulók bevonását.
Részletesebben olvashatunk erről itt: www.edutopia.org/article/8-strategies-improve-participation-your-virtual-classroom
Szinkron-módszerek:
1. Vita-pókháló: a felvetett problémával kapcsolatban néhány diák előzetesen rövid hozzászólásokkal készül, majd osztályszintű megbeszélés következik. A tanár a vita közben megfigyeli a vitát, és feljegyzi, és egy rajzon - pókháló-szerűen - összekötötte a megszólalók neveit. Ezután a rajzot megosztotta az osztállyal, és a diákok reflektáltak a vitára. Ez szerintem jól hangzik. Talán nem lehet olyan sok információt átadni, de hasonló viták mindig aktivizálták az én diákjaimat is.
2. Tanulói visszajelzések a chat-ben. Egy tanár chatben kért óra végi visszajelzéseket arról, hogy mennyire értették meg a gyerekek az anyagot. Kialakítottak egy közös szabályrendszert is -  pl., hogy egyszerre csak egy emojit használnak stb.
3. Fordított osztályterem
4. breakout-szobákat létesítve a diákok egy közös google-dokumentumban dolgoztak egy probléma megoldásán, majd a plenáris videó-konferencián minden csapatból egy önkéntes számolt be a csoportmunka eredményéről.
5. Angol nyelvű társalgáshoz: “think, write, share”-módszer.
Aszinkron-módszerek:
1. Online-fórumok - a tanulók az olvasmányhoz feltett kérdésekre válaszoltak, amelyekre a tanárnőjük tisztázó kérdésekkel válaszolt, majd a diákok is tettek fel kiegészítő kérdéseket egymás bejegyzéseihez.
2. Virtuális galéria-módszer - a diákoknak egy közös felületen 5 perces screencast segítségével kellett a projektjüket bemutatni, majd mindenkinek legalább két projekthez kellett visszajelzést írniuk.
3. Állomás-tanulás - brainstorminggal. A csoportok nem az osztályteremben mozognak, hanem megosztott google-dokumentumokban válaszoltak egy-egy kérdésre, majd a következő napon egy másik csoport válaszaira válaszoltak, reflektáltak.
Ezek a módszerek az online tanítás keretei között valamennyire képesek imitálni a jelenléti oktatás közösségteremtő eseményeit. Remélem, minél később kerül sor arra, hogy ki kelljen próbálni őket.

Érdekes kutatásról olvashatunk egy 2006-os kutatásról szóló beszámolóban. A diákokat két csoportra osztották, és az egyik csoportnak a tananyaggal kapcsolatban egy rövid kérdőívet kellett rendszeresen kitölteniük, a másiknak ezt nem kellett megtenni. Azok, akik rendszeresen ilyen módon elgondolkodtak a saját tanulási folyamataikról, szignifikánsan jobb eredményt értek el. De nem is kell ehhez feladatlap, elég a kérdéseket kivetíteni pl.:
1. Hogyan értékelnéd azt, hogy mennyire értetted a mai tananyagot egy 1 és 4 közötti skálán: 1 = egyáltalán nem világos, 4= teljesen világos
2. Két dolog, amit a mai órán tanultál:
3. Mennyire vagy biztos abban, hogy a két dolog, amit leírtál, helyes? 1 = nem biztos, 4= teljesen biztos
4. A mai óra összefüggései közül melyiket találtad bonyolultnak?
5. Mit teszel, hogy jobban megértsd ezt az összefüggést?
Ez tulajdonképpen egy ún. "kilépőkártya", amely nem elsősorban a tanárt tájékoztatja a diák tudásáról, hanem a diáknak segít megérteni, hogy hogyan tanul. (Kb. max. 3-4 percet adnék rá - nem többet.) Itt olvasható a cikk és a feladatlap: https://www.retrievalpractice.org/strategies/2018/9/21/metacognition-sheetwww.retrievalpractice.org/strategies/2018/9/21/metacognition-sheet

„Annak tanul a gyerek, akit szeret és elfogad” (Bagdy Emőke)
Ezt a posztot most egy nagyon kicsit távolabbról kezdem. Nagyon kicsit, de a végén egy nagyon egyszerű, és mégis hatékony, sokak által (általam is) gyakorolt stratégia kerül sorra.
Az első hét tapasztalatai alapján úgy érzem, megnőtt a tanár-diák személyes kapcsolat, a személyes tanári magyarázat és visszajelzés értéke. Én - többek közt ezért lettem és maradtam tanár. A személyes találkozások, a párbeszéd, a meghitt együttlét értelmében hiszek. A nyáron Bereményi Géza önéletrajzi írásának olvasása is megerősített ebben - ahogy egy-egy tanára képes volt segíteni őt megtalálni a saját útját - egy-egy jelentőségteljes, rövid beszélgetéssel, néha nagyon rövid megjegyzésekkel.
Az MGC egy rövidítés - egyik kedvenc szerzőm, Dave Stuart Jr. kezdeményezése. Feloldása: Moments of Genuine Connection (a hiteles kapcsolat pilllanatai - kb.)
A lényeg nagyon röviden az, hogy a hétköznapi munkánkba ágyazva (közvetlenül a tanóráink előtt vagy után, vagy ügyelet közben) erősítjük kapcsolatunkat diákjainkkal.
Hiteles: azt mondom, amit gondolok.
Kapcsolat: olyan találkozás, amelyek után a diák érzi, hogy ismerik, elismerik és tisztelik. Elmondunk neki pl. valamit, amit megfigyeltünk vele kapcsolatban, és ezáltal kezdeményezünk vele beszélgetést.
Pillanatok: nem hosszú és mély lelkizés, hanem max 3 perces beszélgetések. Ezek során szakmai és személyes témák is előkerülhetnek.
Daves Stuart ezeket a kapcsolatfelvételeket írásban is nyomon követi a maga számára. Arra törekszik, hogy minden diákjával kezdeményezzen kapcsolatfelvételt. Ha online oktatásra kerül sor, akkor ezt abban az időszakban is folytatja. Ehhez adott tippeket a Jennifer Gonzalez által készített podcastban.
a) Rövid tanári online fogadóóra diákok számára - minden diák kerüljön sorra a félév során egyszer.
b) Visszajelzésbe ágyazva - sok online eszköz teszi lehetővé, hogy a diákok beadott dolgozatához hangos kommentárt csatoljunk, amikor visszakapják a kiértékelt dolgozatot.
c) videós képeslapok - személyes videóüzenetek egyes diákoknak.
d) telefonhívás
Szöveges átiratát is el lehet olvasni - szintén angolul.
A podcastot itt lehet meghallgatni:
www.cultofpedagogy.com/genuine-connection-online/
Dave Stuart blogján az MGC-ről:
https://davestuartjr.com/the-dumbest-intervention-ever/
Riport Bagdy Emőkével:
https://folyoiratok.oh.gov.hu/uj-kozneveles/annak-tanul-a-gyerek-akit-szeret-es-elfogad
Ismertető Bereményi Géza könyvéről:
https://welovebudapest.com/cikk/2020/2/21/minden-igaz-de-nem-kellett-volna-kiteregetnem-beremenyi-geza-uj-oneletrajzi-konyverol-meselt-1

A következő napokban néhány olyan módszertani cikket szeretnék összefoglalni és megosztani, amelyek ötleteket, segítséget adhatnak az előttünk álló hónapok kihívásai közepette.
Lehet, hogy az osztályunk egy vagy több tagja online szeretne bekapcsolódni a tanórába. Ezernyi újabb kérdést és problémát vethet ez fel, akármilyen arányoknál is állunk meg. Az "insidehighered" online pedagógiai folyóirat néhány értékelhető tippet osztott meg. Az alábbiakban egy rövid kivonatot szeretnék megosztani. A részleteket a cikkben lehet elolvasni.
www.insidehighered.com/advice/2020/08/26/strategies-teaching-online-and-person-simultaneously-opinion
A cikkben bemutatott ötletek:
Első megközelítés: a személyes jelenléti élmény szimulációja
1. Bízzunk meg az osztályból egy chat-moderátort. A távol levő diák vagy diákok chaten keresztül kérdéseket tehetnek fel, hozzászólásokat tehetnek. Ha megbízunk egy chat-moderátort akár a távol levők, akár a jelenlevők közül, akkor intenzíven bevonhatjuk az otthon levőket az órai megbeszélésbe. A moderátor az óra bizonyos pontjain szóban kihangosítja a távol levők hozzászólásait.
2. Breakout room (csoportszoba) - "beadandó feladattal". A beadandó feladatot világosan körül kell írni. Lehet ez csoportonként ugyanaz, vagy más- és más. A közösen kitöltött online-dokumentumot vagy pl. google docs dokumentumot fel kell tölteni a közös tárhelyre.
3. Interaktív eszközök - kérdőíves eszközök, kvízek: Sli.do, PollEverywhere, kahoot, quizizz, mentimeter, socrative stb.
Második megközelítés: differenciálás
1. Vitavezetés - a távol levő diákok lehetőséget kapnak a viták előkészítésére, problémafelvetésre. Ha videón bekapcsolódnak, akkor vezethetik is a vitát.
2. A távol levő diákok külön feladatként internetes keresést végezhetnek - kiegészítve ezzel a tankönyvek anyagát.
3. Reflektív összegzések - képekkel, mémekkel stb. Szintén lehet a távol levő diákok feladata. E válaszok bemutatásával kezdhetjük a következő órát, és végén szép gyűjteményünk lehet ezekből az összegzésekből.