Ebben az évben nem szerveztem iskolai ünnepélyt, bár az elmúlt 34+ évben alig múlt el tanév, hogy ne lettem volna október 6.-ai, október 23.-ai vagy március 15.-ei ünnepség rendezője. Kerestem valamilyen képet ehhez - nem találtam. Átnéztem a régi évkönyveket, egy-egy képet még csak-csak találtam róla, de már azt, hogy ki szervezte-rendezte, nem találtam meg. Elpárolgott, mintha nem is lett volna... Az iskolai ünnepélyekről a többségnek homályos emlékei vannak: unalmas volt, hosszú, nehéz és érthetetlen versek, amelyekbe okvetlenül időnként belesült egy szerencsétlen diák, hamissá váló hangok a kórusban, és az öröm, hogy vége van. A bennem élő képek és érzések ellentmondásosak: élveztem, hogy alkothatok, kitalálhatok valamit, ami irodalom, történelem, zene, színház, tánc és élmény egyszerre - egy Gesamtkunstwerk sozusagen. Másrészt a kínos küzdelem a szereplőkkel (a szereplőkért), a forgatókönyvek első, második és n+1-dik változata, alkudozás a megtanulandó versek hosszáról, kikérdezéséről, a próbák időpontjáról - nulladik és nyolcadik óra, az izgalom, hogy mindenki tudja-e és jól tudja-e, és persze, hogy milyen lesz a visszhang. Meg kb. 100 óra ingyen munka. Az ünnepély után néhány kimért vagy vígasztaló visszajelzés, baráti vállveregetés, és a megkönnyebbülés, hogy vége, túl vagyunk rajta. Majd néhány építő és óvatos kritika, hogy hogyan lehetett volna jobb, rövidebb, hosszabb, érdekesebb, fókuszáltabb, ünnepélyesebb. Eleve némileg vesztes pozíció, hiszen maga a műfaj válságban van. Választhatunk a hagyományos, és zajos érdektelenségbe fulladó emelkedett előadás vagy látványos, színes-szagos, de felületes flashmobok között. Akármelyiket választjuk, sok álmatlan éjszakába és rengeteg konfliktusba, extra munkaórába kerül. Hogyan képzeltem én el az ünnepélyeket? Volt benne városismereti-projekt, színdarab (szépirodalmi, jelmezes és saját alkotás), versszínpad, sétaszínház, tablókiállítás, meghívott előadó: minden évben új ihlet. Ami szép volt benne, az az együttműködés néhány kreatív és segítőkész kollégával, az alkotás örömének magukat átadó osztályok magára találása az alkotó folyamat során. Miért írtam meg ezt a történetet? "Ez a harmincötödik tanévem tanárként. [...] Ezért ezt az évet - a tavaszra várható világvége elmaradása esetén - azzal ünneplem, hogy minden héten megosztok egy-egy projektet a pályafutásomból, amelyeket fontosnak érzek és jelentenek számomra valamit (sokat)."
0 Comments
Az eTwinning keretrendszerével 2013-ban ismerkedtem meg egy pályázaton "elnyert" 120 órás továbbképzésen - Főző Attila vezetésével. Egy nagyon szépen megkomponált, jól szervezett képzés volt, ahol nem egyszerűen eszközöket kaptunk a munkánkhoz, hanem szemléletmódot, tervezési módszereket, és a vizsgamunkánk is projekt megtervezése volt. Ezen fellelkesülve meg is fogalmaztam a projektötletemet, és feltöltöttem az eTwinning felületére, majd vártam, hogy valaki kedvet kap hozzá. Sajnos nem keresett meg senki, én viszont elnyertem vele az "Év felfedezettje" megtisztelő címet. Ezt követően két sikeres projektet vittem végig - az egyikre 2017-ben elnyertük a diákjaimmal a Európai Minőség-oklevelet. De ez már nem történelem volt, hanem német nyelvi projekt. Egy lengyel tanárnővel közösen online lapozható, német nyelvű útikönyvet készítettünk fiatalok számára: fiataloktól fiataloknak. A diákok csapatokban dolgozva maguk választották ki, hogy milyen idegenforgalmi témát mutatnak be Budapesttel kapcsolatban. A közlekedésrajongók a budapesti tömegközlekedésről, a bulizós diákok a szabadidős lehetőségekről, és ugyanígy a lengyel gyerekek is. Szerencsésen végig tudtuk vinni a projektet, és elkészült a nagy mű. A projekt német nyelvű leírása:
Miért írtam meg ezt a történetet? "Ez a harmincötödik tanévem tanárként. Nem gondoltam volna, hogy megérem, még csak nem is terveztem. Ha ezt tudom, talán nem csinálom ilyen nagy elánnal. De hát úgy gondoltam, hogy minderre kevesebb időm lesz, így nagyon intenzív lett minden. Ezért ezt az évet - a tavaszra várható világvége elmaradása esetén - azzal ünneplem, hogy minden héten megosztok egy-egy projektet a pályafutásomból, amelyeket fontosnak érzek és jelentenek számomra valamit (sokat)."
|
Sikoly - parafrázis kupakokból - a Fazekas21c fiatalkori zsengéje.
Seherezádé, aki 1001 éjen át mesélt Sáhriár királynak, hogy életben maradhasson, és megmenekült.Tanulság: a történetek életet mentenek. (Ilauszky Irma illusztrációja)
A négy érettségi-kompetencia logója a fenti képen: a ) tájékozódás térben és időben (Tájékozódj!), b)ismeretszerzés és forráshasználat (Értsd meg és szerezz ismereteket!) c) kritikai gondolkodás, és eseményeket befolyásoló tényezők (Keresd az okokat és a következményeket!) d) szaknyelvi kommunikáció, szaknyelv használata (Szerkeszd meg a szövegedet és használd az általános és konkrét szakszavakat!)
Rólam:This website uses marketing and tracking technologies. Opting out of this will opt you out of all cookies, except for those needed to run the website. Note that some products may not work as well without tracking cookies. Opt Out of CookiesElőzmények
September 2024
Kategóriák
All
Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Sütik visszautasítása:
|