Megjelent ismertetőm a Mystery-projektemről. A képre kattintva letölthető a Budapesti LaPOK legújabb száma. Az eddig elkészült történeteket itt lehet megtalálni. Szívesen tartok bemutató órát, workshopot, segítek kipróbálni osztályban, szakkörön... Bár lehet, hogy már csak ősszel. Bár, ki tudja... A nagy terv az az, hogy ha valaki meghív, viszem a teljes játékot, segítek lebonyolítani, megbeszélni órán, szakkörön, workshopon, élőben, online - ahogy tetszik...  https://www.1001tortenet.net/mystery.html

Hogyan készül az érettségi előtt egy-két nappal? Ezt a kérdést tettem fel a diákjaimnak tavaly kb ilyenkor - azzal a szándékkal, hogy ötleteket adjak nekik, mi mindent tehetnek a vizsga előtti délutánon, vagy a vizsga előtt egy-két nappal, amikor rájuk tör a pánik. Idén újra megnyitom a szavazást és ötletelést: hozzá lehet szólni, új ötleteket is lehet beírni. Tessék-tessék...
www.allourideas.org/1001torteneterettsegi

Kedves Ismerős és Ismeretlen Barátaim! Megismertem és kipróbáltam egy új online appot, amely játékos és komoly feladatok szerkesztését is lehetővé teszi, formatív értékelésre is alkalmazható, és kooperatív. A gyerekek egymás munkáit javítgatják és értékelik - változatos és játékos módon. Ahol kipróbáltam, pozitív volt a visszhangja, ezért tovább szeretnék vele dolgozni. Kérlek Benneteket, ha van kedvetek, próbáljátok ki! Ha ezen a linken keresztül valaki regisztrál erre az - egyébként ingyenes - alkalmazására, akkor én kapok egy lehetőséget, hogy a pro funkciókat ingyenesen kipróbálhassam. Előre is köszönöm mindenkinek, aki segít. :)
app.rolljak.com/users/sign_up?referred_by=SZABÓWIB

Ma nincs is más pedagógia, csak digitális pedagógia. A munkánkat tervezve ezt mindenképpen figyelembe kell venni. A digitális otthon oktatás hónapjaiban ez volt az egyetlen lehetőségünk. Az is kiderült azonban, hogy a személyes találkozás nélkül  hiányzik az élmény, alacsony a hatásfok. Viszont a komplex problémamegoldás, a projektek, a párhuzamos interakciók nem valósíthatók meg eszközök nélkül, amelyek az iskolában nagyon korlátozottan állnak rendelkezésre. Ezért a hagyományos tanórákon nagyon át kell gondolni a digitális eszközök használatát. Az online kvízek egyre több kutatás szerint hasznosak a kritikai gondolkodás fejlesztése és az ismeretszerzés szempontjából is, de vajon használhatunk más eszközöket is? Hányat? Melyeket? Jöjjön minden órán egy új, izgalmas app? Vagy ragaszkodjunk a megszokott néhány applikációnkhoz? Milyen gyakran, mikor próbáljunk ki újat? Szerintem a kevesebb néha több. Nagyon átgondoltan szoktam egy-egy új applikációt kipróbálni. Előtte magam próbálgatom - pl. két eszközömet csatlakoztatva. Utána egy szakkörre viszem be, vagy olyan napon, amikor amúgy nem lehet tovább haladni, és nem baj, ha valami félresikerül. Azt is mindig gondosan kiválasztom, hogy melyik osztályban próbáljak ki először egy eszközt. Ha egy együttműködő, nyitott osztályom van esetleg, akkor is megbeszélem velük, "engedélyt kérek", elmondom, hogy ez most egy próba, lehet, hogy nem sikerül igazán a játék, lehet, hogy én sem tudok mindent azonnal. Inkább társként, partnerként vonom be őket. Ilyenkor is fontos a visszajelzés (kérdőív vagy beszélgetés). Melyek azok a szempontok, amelyek alapján egy új eszközt kipróbálok?
a) támogatják a diákok együttműködését és a bevonódást. Új kvíztípusokat csak ritkán fogadok be - időigényes a megismerése (tanári részről is), általában kevés a kész anyag, újra fel kell tölteni vagy el kell készíteni a kvízeket. (Még ha néhány perc, akkor is.)
b) valami olyan funkciót tudnak, amit a meglévő eszközök nem. Bevonódás, kreativitás, alkotás, játékosság - amit elvárok egy új apptól.
c) Valamilyen új értékelési módszert biztosítanak, visszajelzési lehetőséget adnak.

Az egyik kedvenc pedagógiai bloggerem Dave Stuart Jr. Nagyon sokat segített a szakirodalmi műveltségével, empatikus, tanárt és diákot támogató, szenvedélyesen okos bejegyzéseivel. Ő írja, arra fókuszáljuk a figyelmünket, arra összpontosítsunk, ami igazán számít a tanári munkában. A megjegyzéseiben a gyűléseket, munkacsoportokat fölösleges és fárasztó, a produktivitást gátló tényezőként értékeli. A tanár-diák kapcsolatot helyezi a középpontba, a tevékenységünknek ez a fő terepe. Nekem azonban sokat jelent a kollégákkal való együtt gondolkodás - akár a gyerekekről beszélgetünk, akár problémákról, akár tervezgetünk. Az igaz, hogy egy tantárgyközi projekt végigvitele kb. 100+ óra tantermen kívüli munkával jár, és így vagy rövidre fogjuk, vagy elsikkad, vagy nem alszunk hónapokig - ez a választás nagyjából. Mégis, amikor visszatekintek a pályámra, akkor valahogy ezek a projektek tudnak kiemelkedni, ezek az útjelző cölöpök az évek során, ezekhez fogjuk mérni a többi időt, "tudod, ez abban az évben volt, amikor itt és itt jártunk, ezt és ezt csináltuk együtt". Ezek emelik meg a szürke hétköznapokat, ezekben nyer értelmet sok küszködés a tananyaggal. Egy igazán jó projektet azonban nem lehet egyedül végigvinni - kellenek hozzá társak, hiszen egy ilyen munkában a diákok is társsá válnak, fogékonyabbak a visszajelzésekre is, megnő az igényük a fejlődésre. Szóval, időnként, amikor holtfáradtan ülök egy ilyen megbeszélésen, elgondolom, hogy biztos-e, hogy most itt kell ülnöm, és nem az 50+ dolgozatot javítanom otthon, különben megint nincs alvás, nincs olvasás, kikapcsolódás. De ami ezekből az együtt ülésekből kinő, anélkül nem szeretnék tanár lenni. davestuartjr.com/these-6-things-how-to-focus-your-teaching-on-what-matters-most/

Valamely témához kapcsolódó, tanult ismeretek felidézésekor merül fel ez a kérdés. A dolgozatokban meg kell adni a feladatleírásban, hogy hány elemű felsorolást várunk el válaszként - se kevesebbet, se többet nem érdemes leírni, mint amennyit a feladat elvár. A gyakorláskor azonban időnként hasznos ezt nem megmondani, egyszerűen csak "minél többet", akár "nyolc-kilencet"... A legmotiváltabb diákok ilyenkor szárnyakat kaphatnak, sokak számára ez egy kihívás is lehet - főleg, ha az idő közben korlátozott. Miért írom ezt a sorozatot? Ezért: www.1001tortenet.net/frissensuumlltek-blog/2022-februar-50-ministrategia-a-novekedeshez-es-a-szorongas-csokkentese-erdekeben Közeledik a vége, de nem ezért tűztem ki az ötvenes számot.

Egyre gyakrabban tapasztalom, hogy a diákjaim szeretik csak fejben megoldani a feladatokat, ami ahhoz vezet, hogy valójában nem tudják a megoldást, nem végzik el a feladat befejezéséhez, eredményes megoldásához szükséges műveleteket, nem gondolják át, hogy amit fejben kitaláltak, az a valóságban nem biztos, hogy működik, és nem is szeretnék a valóság próbájának alávetni az ötleteiket - félve, hogy nem fog működni, vagy túl sok munkát kellene befektetni ahhoz, hogy eredményesek legyenek. Ebből számtalan további nehézség adódik - szorongás (valós teljesítmény és önértékelés hiányában), elmaradás a fejlődés lehetséges mértékéhez képest (a hamis kompetenciaérzés miatt nem tudja, hogy nem tudja, így nem is akarja pótolni pl. gyakorlással stb.) 
A végrehatási képesség fejlesztése tehát alapvető, és kicsiben kell kezdeni. Érdemes tanári utasítások helyett kérdésekkel kezdeni. Mit gondoltok, mennyi időre van szükség ehhez a feladathoz? Hol találtok hozzá segítséget? Hol lehetne/hol fogtok utánanézni stb. Ezért nem elég órákon csak beszélgetni, csak szóban válaszolhatni kérdésekre. Ezért szoktam ajánlani az órai feladatoknál is, hogy mindenkinek kelljen valamit írnia, rajzolnia a füzetébe. Ezért fontos a társak visszajelzése (Egy kérdés, egy megjegyzés, egy javaslat pl.), ezért fontos a Formatív értékelés, és ahol már a kisebb feladatok jobban mentek, ott jöhetnek a nagyobb projektek - önálló tervezéssel (célok, feladatok kiosztása, időterv, szükséges eszközök megtervezése stb.) Bővebben itt lehet erről olvasni: https://www.edutopia.org/article/supporting-executive-function-skills-asking-questions

Csoportmunka esetén mindig az okozza a legtöbb fejtörést, hogyan lehet elérni, hogy minden csapattag maximálisan bevonódjon és elszámoltatható legyen. Erre találták ki a szakértői mozaikot, prezentációs technikának a galéria-módszert, mára elavultnak tartott "csoportszerepeket" (mivel ezek jelentős része nem jelent tényleges bevonódást), a csoportmunka struktúrálását segítő egyéb változatos módszereket, az írásbeli beszámolót a csoportmunka folyamatáról (egyéni reflexió) a diákok saját szerepéről, a feladat alapkérdéséről, egyéni, érdemi választ, egyénileg kitöltött kvízt, tanári megfigyelést. Több évtizedes a vita arról, hogy közben mit tegyen a tanár? Üljön az asztalánál és merüljön a saját dolgaiba, vagy járkáljon körbe és csak az eredményt tekintse meg és értékelje, vagy noszogassa a lemaradókat stb. Szerintem hasznos a kezdésnél gyorsan körbejárni, és ellenőrizni, hogy elindult-e a munka, tényleg megértették-e a feladatot. Aztán én távolról szoktam figyelni, nem beavatkozva, de folyamatosan figyelemmel kísérve a csapatok munkáját. A vége előtt pedig újra elkezdek körbejárni, ellenőrizve, hogy hogy állnak, mennyi idő kell még a befejezésre. A csapatokat egyenként megkérdezem, hogy pl. "Három perc van még hátra, gondoljátok, hogy elég lesz ez?" Ha nem, akkor megkérdezem, hogy várhatóan mennyi hosszabbításra lenne szükségük, és ezt a többi csapat meglátogatása után kihirdetem. Jó kérdés, hogy hogyan, amikor minden csapat - jó esetben - elmerült a munkájában. Pl. minden csapatban van egy futár, akiket egy bizonyos jellel (harang, síp, stb.) a tanári asztalhoz lehet szólítani, és elviszik a hirdetményt a csapathoz. A jó csapatmunka feltételei: Pozitív egymásra utaltság, egyéni elszámoltathatóság, támogató együttműködés, motiváló/megfelelő kihívást jelentő feladat. Egyes modellek szerint jó, ha rögtön a csapat megválaszt egy csapatkapitányt, de bizonyos feladattípusok esetén ez nem feltétlenül szükséges. Itt egy elég jó áttekintés erről: wke.lt/w/s/HorGlN