Egyre gyakrabban tapasztalom, hogy a diákjaim szeretik csak fejben megoldani a feladatokat, ami ahhoz vezet, hogy valójában nem tudják a megoldást, nem végzik el a feladat befejezéséhez, eredményes megoldásához szükséges műveleteket, nem gondolják át, hogy amit fejben kitaláltak, az a valóságban nem biztos, hogy működik, és nem is szeretnék a valóság próbájának alávetni az ötleteiket - félve, hogy nem fog működni, vagy túl sok munkát kellene befektetni ahhoz, hogy eredményesek legyenek. Ebből számtalan további nehézség adódik - szorongás (valós teljesítmény és önértékelés hiányában), elmaradás a fejlődés lehetséges mértékéhez képest (a hamis kompetenciaérzés miatt nem tudja, hogy nem tudja, így nem is akarja pótolni pl. gyakorlással stb.) 
A végrehatási képesség fejlesztése tehát alapvető, és kicsiben kell kezdeni. Érdemes tanári utasítások helyett kérdésekkel kezdeni. Mit gondoltok, mennyi időre van szükség ehhez a feladathoz? Hol találtok hozzá segítséget? Hol lehetne/hol fogtok utánanézni stb. Ezért nem elég órákon csak beszélgetni, csak szóban válaszolhatni kérdésekre. Ezért szoktam ajánlani az órai feladatoknál is, hogy mindenkinek kelljen valamit írnia, rajzolnia a füzetébe. Ezért fontos a társak visszajelzése (Egy kérdés, egy megjegyzés, egy javaslat pl.), ezért fontos a Formatív értékelés, és ahol már a kisebb feladatok jobban mentek, ott jöhetnek a nagyobb projektek - önálló tervezéssel (célok, feladatok kiosztása, időterv, szükséges eszközök megtervezése stb.) Bővebben itt lehet erről olvasni: https://www.edutopia.org/article/supporting-executive-function-skills-asking-questions

Csoportmunka esetén mindig az okozza a legtöbb fejtörést, hogyan lehet elérni, hogy minden csapattag maximálisan bevonódjon és elszámoltatható legyen. Erre találták ki a szakértői mozaikot, prezentációs technikának a galéria-módszert, mára elavultnak tartott "csoportszerepeket" (mivel ezek jelentős része nem jelent tényleges bevonódást), a csoportmunka struktúrálását segítő egyéb változatos módszereket, az írásbeli beszámolót a csoportmunka folyamatáról (egyéni reflexió) a diákok saját szerepéről, a feladat alapkérdéséről, egyéni, érdemi választ, egyénileg kitöltött kvízt, tanári megfigyelést. Több évtizedes a vita arról, hogy közben mit tegyen a tanár? Üljön az asztalánál és merüljön a saját dolgaiba, vagy járkáljon körbe és csak az eredményt tekintse meg és értékelje, vagy noszogassa a lemaradókat stb. Szerintem hasznos a kezdésnél gyorsan körbejárni, és ellenőrizni, hogy elindult-e a munka, tényleg megértették-e a feladatot. Aztán én távolról szoktam figyelni, nem beavatkozva, de folyamatosan figyelemmel kísérve a csapatok munkáját. A vége előtt pedig újra elkezdek körbejárni, ellenőrizve, hogy hogy állnak, mennyi idő kell még a befejezésre. A csapatokat egyenként megkérdezem, hogy pl. "Három perc van még hátra, gondoljátok, hogy elég lesz ez?" Ha nem, akkor megkérdezem, hogy várhatóan mennyi hosszabbításra lenne szükségük, és ezt a többi csapat meglátogatása után kihirdetem. Jó kérdés, hogy hogyan, amikor minden csapat - jó esetben - elmerült a munkájában. Pl. minden csapatban van egy futár, akiket egy bizonyos jellel (harang, síp, stb.) a tanári asztalhoz lehet szólítani, és elviszik a hirdetményt a csapathoz. A jó csapatmunka feltételei: Pozitív egymásra utaltság, egyéni elszámoltathatóság, támogató együttműködés, motiváló/megfelelő kihívást jelentő feladat. Egyes modellek szerint jó, ha rögtön a csapat megválaszt egy csapatkapitányt, de bizonyos feladattípusok esetén ez nem feltétlenül szükséges. Itt egy elég jó áttekintés erről: wke.lt/w/s/HorGlN

Óra eleji ismétléshez, összefoglaláshoz, elmélyítéshez gyakran hasonlítunk össze jelenségeket. Az összehasonlítás azért hasznos, mert szükséges hozzá az elemző tevékenység, információgyűjtés, összefüggések keresése, magyarázatok gyártása, kapcsolatok keresése - szóval, ez valódi problémamegoldó feladat. Az osztály érdeklődésétől, habitusától függően időnként megadom az összehasonlítási szempontokat, egyes esetekben azonban a lehetséges szempontok gyűjtésével kezdjük. Összehasonlíthatunk személyeket, eseménysorokat, helyzeteket, jelenségeket, gyakran aktuális helyzetet és történelmi helyzeteket. A második lépés lehet egy összehasonlító táblázat elkészítése. Ebbe bekerülhetnek kulcsszavak, nevek, információk. Minél több. Ezt legjobb páros vagy 3-4 fős csoportmunkában megoldani. Az utolsó lépés egy esszé megírása. Időnként elég csak gondolatban, szóban hasonlóságokat és különbségeket keresni - brainstorming formájában, egyszerűen csak beszélgetünk, amire nagyobb szükségünk van mindannyiunknak, mint valaha.

retorikaiskola.hu/2018/05/25/a-pecha-kucha-prezentacio/?fbclid=IwAR1Ka8swzdHLY4xOIid81P9E3pxbOFtlBsQZxi4DQdx8Gawh_3lu8rQGKdQEz egy olyan kiselőadás-formátum, amely izgalmasabbá, feszesbbé teszi a kiselőadást. Húsz darab diából áll, minden dia 20 másodperc. A diák automatikus léptetését előre beállítják. Így a teljes előadás időtartama 6 perc 40 másodperc. Itt egy ismertető: https://retorikaiskola.hu/2018/05/25/a-pecha-kucha-prezentacio/  vagy: 

Amikor nehéz helyzetbe vagy tartós konfliktusba kerülök egy diákkal, akkor jön ez a "stratégia". Hasznos előtte meditálni vagy imádkozni. Utána egyszerűn csak belegondolok, milyennek látja őt Isten? Ebben segít a következő "segédanyag": katolikus.hu/szentiras/BD/1Kor/13

Szükség van a történetekre, ezért minden órán van. Jól kell őket tudni kiválasztani, és számomra nagyon nehéz a jó választás, mert a humor-szerelem-tragédia-happy end négyes fogatából legalább kettő-háromnak lennie kell a megfelelő történetben. Ráadásul rá kell mutatnia a törióra fókuszára - mint egy mentális fogasként rá lehessen akasztani a tananyag egy részét. Csak két perc, de valószínűleg ez lesz az, ami megmarad. Lehet, hogy az érettségin is ez fog eszébe jutni, és erről a kor meg az évszámai, fogalmai, intézményei stb. Na, ez nekem nagyon sok idő.

A lexikális ismeretek hosszabb távú megtartásához nélkülözhetetlen a "tömbösítés". Itt egy rövid videó, hogyan kell ezt elképzelni. www.coursera.org/lecture/learning-how-to-learn/how-to-form-a-chunk-part-1-4B5fW Mivel munkamemóriánk korlátozott kapacitású, óriási a tömbösítés jelentősége a tanulásban. A jó hír, hogy ez könnyen begyakorolható és megtanulható. A munkamemórinkában 5+/- 2 elem tárolódik egyszerre. Ezért a tananyag tagolásánál is figyelembe veszem a szempontot, egy altéma ennyi elemből áll. Ez a kvízsorozat is ez alapján az elv alapján készült. A kérdéskártyákon 3-5 elemből áll mindig a válasz. Ezek olyan kis ismerettömbökké állnak össze, amelyekből majd pl. akár egy érettségi esszét is fel lehet építeni. www.playfactile.com/magyarorszag1945utan1/playNa, előkerült ez a poszt is...

Sokat segítene mindannyiunkon, ha nem félnék a hibáktól. Ehhez pedig támogató, el- és befogadó közösség, türelem, okosság, bizalom kell - mindegyikből nagy hiány van, talán mindig is hiány volt. A tanuláshoz azonban mindenképpen szükséges, hogy hibázzanak a diákok, hogy merjenek hibázni. Nincs nélküle kreativitás, nincs fejlődés, nincs “Aha”-effektus. De akkor mit tegyünk, ha akár kérdésre válaszként, akár dolgozatban hibát találunk? A tanítványaim többsége kifejezetten fél a hibáktól. Túl régen járnak már iskolába, mindenkinek van rossz tapasztalata. Az új osztályokban ez különösen nehéz, mert időnként még ki is nevethetik egymást, és ez nagyon gyorsan bénultsághoz vezet egyeseknél vagy az osztályban.
a) Egyik középiskolai tanárom addig nem nyugodott, újra-meg újra feltette a kérdést, akár kicsit módosított is, míg meg nem érkezett a helyes válasz.  
b) Gyakran hallom-látom kollégáknál azt a választ, hogy “nem egészen“, “majdnem jó” - ez már bátorító, hiszen szinte soha nincs rossz válasz, aki válaszolt, nem szégyenült meg, nincs ok rá, hiszen jó úton volt.
c) Számomra nagyon fontos, hogy mindig megköszönjem a rossz válaszokat, hiszen valóban bátorság kell ahhoz, hogy valaki kitegye magát az egész közösség előtt a “helytelen válasz ódiumának”, vagy a tanári piros aláhúzásoknak. Ezért ezt a bátorságot el kell ismernünk (ha valóban bátorság és nem bohóckodás a célja, közöny az oka). Ezért a rossz?/helytelen?/pontatlan? válaszokban megkeresem, hogy mi vezetett a helytelen eredményre (lehet, hogy a kérdés volt pontatlan, lehet, hogy nem hallotta jól stb.). Középiskolai kémia tanárom (Szalay Imre, Apáczai) egy félmondata ma is a fülemben cseng: “Márta igazsága abban van, hogy...” Arra már nem emlékszem, hogy mi volt az igazságom, de arra igen, hogy nem volt rest megtalálni azt, megerősíteni engem abban, amit jól gondoltam, kipipálni a helyes megoldáselemet a zavaros gondolathalmazomból. Felemelő és motiváló volt. Észrevett engem, divatos szóval “validálta”, érvényessé tette a gondolkodásomat, érvényessé tett engem. Hálás vagyok neki érte.
A sokszor ünnepelt kreativitásnak is nélkülözhetetlen eleme a hibázás szabadsága. Ld. www.edweek.org/leadership/opinion-the-five-habits-of-creative-teachers/2014/08 Aki látott már festményvázlatot vagy verskéziratot, az biztosan nem fogja az első változatban kihúzgált szavakat, részleteket hibának minősíteni.  www.youtube.com/watch?v=iG9CE55wbtY Tehát: “Köszönöm, hogy ezt mondod, bár nem erre gondoltam, de magyarázd meg, miért jutottál erre az eredményre - érdekes, amit mondasz!” És igen, ez a válasz nem lesz gyógyír minden félrement gondolatra, logikátlan következtetésre, de nagyon hálás és gyümölcsöző tud lenni. Sokszor itt kezd érdekes lenni egy-egy tanóra. És, ha úgy gondolod, hogy nem fogom tudni befejezni a leckét az órán, akkor pont jól gondolod. Mint ahogy arról is tudnék mesélni, hogy az én tanáraim mikor és hogyan fejezték be a leckéket, és hogy én közülük nem azok voltak ránk a legnagyobb hatással, akik precízen tartották magukat a terveikhez. Bár, ha jobban belegondolok, kevés volt közülük ilyen. ​. "Ha nem vagyunk készen tévedni, soha nem jövünk elő valami eredetivel." (Sir Ken Robinson)

 Egyéni feladattal, gyakorlattal kezdődik - "think pair share"-gyakorlat. Egyénileg: fel kell idézni 1 vagy 2 perc alatt annyi kulcsszót a tananyagból, amennyit csak lehet. Lehet ez név, évszám, fogalom, valamilyen kulcsszó, rövid idézet, jelző, bármi. Jó lenne, ha 8-10 szó összegyűlne. Nem baj, ha kevesebb, még kevésbé, ha több. Ez az a gyakorlat, mivel nem osztályzatra megy, ahol nem adok konkrét számot. (Ha mégis igénylik, kezdésnek kérnék 8-10 szót, de bátorítanám a gyerekeket, hogy minél több, annál jobb és a feladat is annál érdekesebb lesz.) Ezután a padtárssal egyeztetik, kiegészítik, majd 4 fős csoportban ugyanígy. 5-6 perc után az összes szót felírják a csoporttagok egy füzetbe rajzolt kör mentén, majd kapcsolódási pontokat keresnek közösen a kulcsszavak között. Általában megkérdezik, hogy mindenkinek fel kell-e rajzolnia a kört a füzetébe - én ezt szoktam kérni, de az is megoldás lehet, ha csak egy füzetbe rajzolnak (de akkor tényleg mind a négy tag ülje körül azt az egy szétnyitott füzetet, hogy mindenki lássa. A kész rajzot azután mindenki fényképezze le, hogy mindenkinek meglegyen.) A húrokat megszámozzák, és értelmező, összefüggéseket magyarázó mondatokat írnak, amelyeket az összekötött kulcsszavak sorszámával jelölnek. (Hármas kapcsolatokat is szabad keresni.) Nézd meg a másik blogomat is: www.1001tortenet.net/tanarihatekonysag

Az óra eleji ismétléshez mindig jól jön a véleményvonal. A tábla felőli vége az "igen", a másik vége a "nem", a kettő között az is-is, bizonytalanság, inkább igen, inkább nem. Olyan kérdést teszek fel, amelyre vélemény-nyilvánítással lehet válaszolni. (Pl. Egyezzünk ki? Igen/nem Kivel értenél inkább egyet: Kossuth vagy Deák?  ) A második lépés, hogy az egymáshoz közel álló gyerekek 3-4 fős csoportokat alkotva elmondják egymásnak az érveiket. Végül minden csoportból 1-1 fő elmondja, hogy miért döntött úgy a csoport. A négy sarok-módszerben négy válaszlehetőség között kell dönteni - A-B-C-D. (Nem tárgyi kérdésre válaszolva, hanem véleményt nyilvánítva.) A folytatása hasonló, mint a véleményvonal esetében. További hasonló módszerek: www.komplexalapprogram.hu/cms/tartalom/megtekint/a-szocialis-kepessegek-fejlodeset-szolgalo-modszerek-