0 Comments
Ebben az évben nem szerveztem iskolai ünnepélyt, bár az elmúlt 34+ évben alig múlt el tanév, hogy ne lettem volna október 6.-ai, október 23.-ai vagy március 15.-ei ünnepség rendezője. Kerestem valamilyen képet ehhez - nem találtam. Átnéztem a régi évkönyveket, egy-egy képet még csak-csak találtam róla, de már azt, hogy ki szervezte-rendezte, nem találtam meg. Elpárolgott, mintha nem is lett volna... Az iskolai ünnepélyekről a többségnek homályos emlékei vannak: unalmas volt, hosszú, nehéz és érthetetlen versek, amelyekbe okvetlenül időnként belesült egy szerencsétlen diák, hamissá váló hangok a kórusban, és az öröm, hogy vége van. A bennem élő képek és érzések ellentmondásosak: élveztem, hogy alkothatok, kitalálhatok valamit, ami irodalom, történelem, zene, színház, tánc és élmény egyszerre - egy Gesamtkunstwerk sozusagen. Másrészt a kínos küzdelem a szereplőkkel (a szereplőkért), a forgatókönyvek első, második és n+1-dik változata, alkudozás a megtanulandó versek hosszáról, kikérdezéséről, a próbák időpontjáról - nulladik és nyolcadik óra, az izgalom, hogy mindenki tudja-e és jól tudja-e, és persze, hogy milyen lesz a visszhang. Meg kb. 100 óra ingyen munka. Az ünnepély után néhány kimért vagy vígasztaló visszajelzés, baráti vállveregetés, és a megkönnyebbülés, hogy vége, túl vagyunk rajta. Majd néhány építő és óvatos kritika, hogy hogyan lehetett volna jobb, rövidebb, hosszabb, érdekesebb, fókuszáltabb, ünnepélyesebb. Eleve némileg vesztes pozíció, hiszen maga a műfaj válságban van. Választhatunk a hagyományos, és zajos érdektelenségbe fulladó emelkedett előadás vagy látványos, színes-szagos, de felületes flashmobok között. Akármelyiket választjuk, sok álmatlan éjszakába és rengeteg konfliktusba, extra munkaórába kerül. Hogyan képzeltem én el az ünnepélyeket? Volt benne városismereti-projekt, színdarab (szépirodalmi, jelmezes és saját alkotás), versszínpad, sétaszínház, tablókiállítás, meghívott előadó: minden évben új ihlet. Ami szép volt benne, az az együttműködés néhány kreatív és segítőkész kollégával, az alkotás örömének magukat átadó osztályok magára találása az alkotó folyamat során. Miért írtam meg ezt a történetet? "Ez a harmincötödik tanévem tanárként. [...] Ezért ezt az évet - a tavaszra várható világvége elmaradása esetén - azzal ünneplem, hogy minden héten megosztok egy-egy projektet a pályafutásomból, amelyeket fontosnak érzek és jelentenek számomra valamit (sokat)."
 Az eTwinning keretrendszerével 2013-ban ismerkedtem meg egy pályázaton "elnyert" 120 órás továbbképzésen - Főző Attila vezetésével. Egy nagyon szépen megkomponált, jól szervezett képzés volt, ahol nem egyszerűen eszközöket kaptunk a munkánkhoz, hanem szemléletmódot, tervezési módszereket, és a vizsgamunkánk is projekt megtervezése volt. Ezen fellelkesülve meg is fogalmaztam a projektötletemet, és feltöltöttem az eTwinning felületére, majd vártam, hogy valaki kedvet kap hozzá. Sajnos nem keresett meg senki, én viszont elnyertem vele az "Év felfedezettje" megtisztelő címet. Ezt követően két sikeres projektet vittem végig - az egyikre 2017-ben elnyertük a diákjaimmal a Európai Minőség-oklevelet. De ez már nem történelem volt, hanem német nyelvi projekt. Egy lengyel tanárnővel közösen online lapozható, német nyelvű útikönyvet készítettünk fiatalok számára: fiataloktól fiataloknak. A diákok csapatokban dolgozva maguk választották ki, hogy milyen idegenforgalmi témát mutatnak be Budapesttel kapcsolatban. A közlekedésrajongók a budapesti tömegközlekedésről, a bulizós diákok a szabadidős lehetőségekről, és ugyanígy a lengyel gyerekek is. Szerencsésen végig tudtuk vinni a projektet, és elkészült a nagy mű. A projekt német nyelvű leírása: 
Miért írtam meg ezt a történetet? "Ez a harmincötödik tanévem tanárként. Nem gondoltam volna, hogy megérem, még csak nem is terveztem. Ha ezt tudom, talán nem csinálom ilyen nagy elánnal. De hát úgy gondoltam, hogy minderre kevesebb időm lesz, így nagyon intenzív lett minden. Ezért ezt az évet - a tavaszra várható világvége elmaradása esetén - azzal ünneplem, hogy minden héten megosztok egy-egy projektet a pályafutásomból, amelyeket fontosnak érzek és jelentenek számomra valamit (sokat)."
 Eddig három alkalommal volt lehetőségem arra, hogy részt vegyek az ENRS/ESZEH Sound in the silence című nemzetközi projektjében a diákjaimmal. Minden évben egy vagy két helyszínen kerül megrendezésre az egy hetes projekt. Ennek keretében 4 különböző közép-kelet-európai ország diákcsoportjai működnek együtt - szakemberek és művészek vezetésével, támogatásával - egy nehéz huszadik századi történelmi téma feldolgozásán. Minden évben más helyszínen találkoznak a pályázat alapján a részvétel lehetőségét elnyerő diákok és a tanárok. A projekt kezdetén szakemberek és történelmi emlékhelyek, múzeumok anyagának megismerése után workshopokban keresik a számukra hozzáférhető művészeti kifejezési formákat, alkotják meg közösen a saját művészeti alkotásukat, és a program zárásaként egy előadást hoznak létre, amelyre a közönséget (ismerősöket, érdeklődőket) is meghívják. A tanároknak ebben a folyamatban szervezési, gondozási és nevelési feladatai vannak. Támogatni kell a diákokat a felkészülésben és a projekt során megélt élmények (szép és nehéz egyaránt van) feldolgozásában. A projekt napjai rendkívül komplex és intenzív munkával telnek. A projekt angol nyelvű, angol nyelvű előadásokat hallgatnak meg, angolul alkotnak, kommunikálnak, ismerkednek, közben pedig művészi alkotást hoznak létre, megtanulják gondolataikat és érzéseiket a művészet nyelvén kifejezni, megismerik egymás nézőpontját, kultúráját, de végül egy közös nyelven, a művészet nyelvén szólal meg a produkciójuk. Ez számomra minden alkalommal maga a csoda, amelynek létrejöttét testközelből figyelhetem meg. A projekt mottója: "History through art".
A 2022/23-as kiadás képeit meg lehet nézni itt. Külön csodálattal adózom Agnieszka Wanat fotósnak, mert csodálatosak a képei, és általuk mindig újra át tudom élni a találkozás hangulatait. enrs.eu/edition/sound-in-the-silence-2022-23  Petzi Mackó története keserédes történet. Életem egyik első projektjének főhőse Petzi. Valamikor 2003-ban a PRIMAR német oktatási folyóiratban olvastam Petzi Mackóról, egy német plüssmackóról (Wir in Berlin-projekt), aki szorgalmasan járja az iskolákat, részt vesz a gyerekek hétköznapjaiban, az órákon tanul, a gyerekek megmutatják neki a városokat, és különböző kalandos történetekben van részük. Ott állt a cím, ahová írni lehetett, és meg lehetett hívni a mackót vendégségbe. Mivel éppen ekkor kezdtem egy ötödikes csoporttal németet, úgy gondoltam, hogy bizonyára lelkesíteni fogja őket, ha egy német vendég érkezik a csoportba, aki átsegíti a csipet csapatot a kezdeti nehézségeken. Be is jelentettem nagy sejtelmesen, hogy egy vendéget várunk, aki hamarosan, néhány hét múlva megérkezik. A hetek teltek-múltak, és annak rendje és módja szerint minden óra azzal kezdődött, hogy valamelyik gyerek csillogó szemmel megkérdezte, hogy megérkezett-e már a mackó. Nos, a mackó nem érkezett meg. Soha. Nyomozásba kezdtem, a Magyar Postával hosszasan levelezve, a projektgazdával együttműködve igazoltuk, hogy feladta, igazoltuk, hogy nem érkezett meg. Hivatalos levelek jöttek-mentek. A maci szőrén-szálán eltűnt. Éreztem némi gyanakvást is, hogy az a maci, aki addigra már az egész világot körbejárta, és mindig élményekkel és ajándékokkal megrakodva folytatta az útját, vagy épp tért vissza Berlinbe, nos, ő nincs többé. Nyomtalanul eltűnt. Nagy volt a kétségbeesés mindkét oldalon, és érkezett a mentő ötlet: egy másik látogatása alkalmával Petziről készült egy papírmasé változat, amely kifejezetten csúnya volt - bocsánat a becsmérlő kifejezésért (valahol néhány gyerek nagy gonddal alkotta) de - a kép is igazolja. Nos, Petzi II. már szerencsésen megérkezett, méghozzá ajándékokkal és édességekkel megrakodva. Az osztállyal pedig számos kalandban volt része: Indiana Petziként megjárta a dzsungeleket, túrára ment, megünnepelte a születésnapját a barátaival. Az osztály tanulói pedig élőképes képregényt készítettek a kalandokról. Az osztályterem berendezéseiből és növényeiből alkották meg a háttereket, a többi szereplőt a gyerekek otthonról behozott plüss-kedvencei alakították. A csapatok megírták a saját történetüket - németül - a szereplők rövid kis szövegeit. Ezek után a csodás, vadiúj digitális kamerámmal - egy egész féléves különmunkám árát költöttem rá akkor, és nagy dolognak számított - lefényképeztük az egyes jeleneteket, és ezekből beszédbuborékok beszúrásával készültek a Petzi-képregények, amelyeket a quia.com oldalon létesített blogon tettünk közzé. Majd, miután Petzi továbbköltözött Vorarlbergbe, még egy darabig követtük az útját. Máig bánt, hogy nem tudom mi történt Petzivel. Főleg az elintézetlenség, az elvarratlanság, a közöny, ahogy meg lehetett engedni, hogy egy külföldi, ajánlott csomag így eltűnjön. Persze Petzi II-ből kihoztuk a legjobbat, és aztán lett Petzi III is, aki újra egy csodás, barna berlini plüssmackó volt. De ő már nem jött el hozzánk. Sajnos a feltöltött diákmunkákat már nem lehet megnyitni, csak a történetet lehet nyomon követni a Quia oldalán. Linkje: www.quia.com/pages/smarta/page2
Miért írtam meg ezt a történetet? "Ez a harmincötödik tanévem tanárként. Nem gondoltam volna, hogy megérem, még csak nem is terveztem. Ha ezt tudom, talán nem csinálom ilyen nagy elánnal. De hát úgy gondoltam, hogy minderre kevesebb időm lesz, így nagyon intenzív lett minden. Ezért ezt az évet - a tavaszra várható világvége elmaradása esetén - azzal ünneplem, hogy minden héten megosztok egy-egy projektet a pályafutásomból, amelyeket fontosnak érzek és jelentenek számomra valamit (sokat)."
|
Seherezádé, aki 1001 éjen át mesélt Sáhriár királynak, hogy életben maradhasson, és megmenekült.Tanulság: a történetek életet mentenek. (Ilauszky Irma illusztrációja)
A négy érettségi-kompetencia logója a fenti képen: a ) tájékozódás térben és időben (Tájékozódj!), b)ismeretszerzés és forráshasználat (Értsd meg és szerezz ismereteket!) c) kritikai gondolkodás, és eseményeket befolyásoló tényezők (Keresd az okokat és a következményeket!) d) szaknyelvi kommunikáció, szaknyelv használata (Szerkeszd meg a szövegedet és használd az általános és konkrét szakszavakat!)
Rólam:
Szabó Márta Mária, tanár
szabotanarno@gmail.com 
Előzmények
January 2023
Kategóriák
All
Sütiket használunk a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldalforgalmunk elemzéséhez. Sütik visszautasítása:
|
|||||||||||||||||||
- Frissensültek... (blog)
- Töriérettségi kincsestár 2017
- CSI nyomozás a töriórán
- Mystery a Wakeleten
-
Interaktív, motiváló órai feladatok, gyakorlatok korszakonként
- Ókor
- Középkor
- Magyar újkor és legújabbkor
- Újkor és legújabb kor
- Tananyag- és feladatgyűjtemények történelemből
- Játékos feladatok történelemből - kvízek, vetélkedők
- Letölthető, kivágható kulcsszókártyák tematikus ismétléshez
- Interaktív, kooperatív Jamboard-feladatok
- Forráselemzés - interaktívan
- Oktatóvideók gyűjteménye az Interneten
- Appok: Lehetőségek és korlátok
- Letölthető: Segédanyagok
- Tanári hatékonyság
- Kapcsolat
- Öszefoglalási módszerek, ötletek
- CSI Budapest - történelem órai nyomozások kooperatív feladatokkal
- Történelem érettségi 2024 dokumentumgyűjtemény
- Erasmus+ 2022 - Izland
- Privacy policy
RSS Feed
